A nagy Andromeda-köd

 
Az őszi éjszakák egyik látványos, sokak érdeklődését felkeltő mélyég-objektuma az M31, vagyis az Andromeda-galaxis.
 
Borovszky Péter, Mátraháza
 
Meghatározó élmény volt számomra, amikor a hetvenes években, az Uránia Bemutató Csillagvizsgálóban koromban kezembe került egy angol nyelvű National Geographic-szám, a közepén kihajtható három oldalnyi Androméda-köd fotóval, amelyet a Palomar-hegyi 5,1 méter átmérőjű óriástávcsővel készítettek.
Minden bizonnyal kinevettem volna akkor, ha valaki azt mondja, hogy eljön az idő, amikor én is képes leszek hasonló felvétel készítésére. Így történhetett, hogy 2016 őszén három éjszakán keresztül, szinte előre elrendelve kizárólag a Messier 31 Androméda-galaxist fényképeztem Mátraházáról.
Akkoriban jutottam hozzá a SkyWatcher Equinoxe 120ED refraktorom teljes látómezejét tökéletesen leképező Ricardi 0,75x fókusz reduktorhoz és képsík korrektorhoz. Az összeállítás 900 mm x 0,75 = f 5,626 fényerejű, kitakarásmentes 675 mm gyújtótávolságú rendszert eredményezett.
 
Az Andromeda-galaxis Borovszky Péter felvételén. A képre kattintva feltárul a szomszédos spirálgalaxis varázslatos világa.
Az f/3,8-as fényerejű Newton-asztrográfhoz képest a kisebb refraktor sugárkúpja kedvezően csökkentette a Canon 5D Mark II. ismert vignettáló tükör árnyékát. A felvételeket jó átlátszóság és légköri nyugodtság mellett, 14 C fok hőmérséklet környékén készítettem három, nem egymást követő éjszakán keresztül, számomra egyedülállóan sok, 200 db. 5 perces, 1600 ISO érzékenységű expozícióval. A képfeldolgozást a népszerű ingyenes Deep Sky Stacker szoftverrel végeztem.
 
A több napig elhúzódó fotósorozat extra ajándékaként egy nóva is horogra akadt: