Elkészültek az első infravörös közelképek a Naprendszer kilencedik legnagyobb égitestjéről

 

Megérkeztek az első Juno felvételek a Ganymedes északi sarkvidékéről. A térképet a NASA Juno űrszondája az infravörösben érzékeny Jovian Infrared Auroral Mapper (JIRAM) műszerrel készítette a 2019. december 26-i Jupiter-közelítés közben. A Ganymedes az egyetlen hold a Naprendszerben, mely még a Merkúrnál is nagyobb, így ha nem a Jupiter óriásholdja lenne, akár még bolygóvá is fejlődhetett volna. A főképp vízjégből álló égitest összetétele alapvető információkkal szolgálhat arról, vajon miként fejlődhetett a Jupiter jelenleg ismert 79 holdja kialakulásuktól napjainkig.

A NASA Juno űrszondájának 2019. december 26-i felvételei a Ganymedes északi sarkvidékéről. Mindkét pólus környékén rendezetlen (nem kristályos) vízjégmolekulákra lehet következtetni az infravörös térképeken. (NASA/JPL-Caltech/SwRI/ASI/INAF/JIRAM)

A Ganymedes az egyetlen naprendszerbeli hold, melynek saját mágneses tere van. A Földön a saját mágneses terünknek köszönhetően láthatjuk a bámulatos sarki fényt, mely a Napból érkező töltött részecskékkel való kölcsönhatás során alakul ki. A Ganymedesnek nincsen légköre, így semmi sem áll a Jupiter óriási magnetoszférájából származó plazma útjába, mely drámai hatással van a holdat borító jégre.

A JIRAM adatai azt mutatják, hogy a Ganymedes északi sarkvidékén levő jég szerkezetét módosítja a folyamatos töltöttrészecske-bombázás. Ezt a jelenséget először lehet vizsgálni a teljes sarkvidéki térképnek köszönhetően. A Ganymedes sarki jegei amorf szerkezetűek, mivel a beeső töltött részecskék a hold mágneses erővonalait követve a sarkvidéken csapódnak be, ahol jelentős zavarokat okozva megakadályozzák, hogy a jég rendezett (avagy kristályos) formába rendeződjön. Az ottani vízjégmolekulák elhelyezkedésében nem fedezhető fel rendezettség, az amorf jég infravörös jellemzői pedig eltérnek az egyenlítő környékén látható kristályos jégétől.

Ezen a képen középen látható az északi pólus, a vastag fehér vonal jelöli a 0° hosszúsági kört. (NASA/JPL-Caltech/SwRI/ASI/INAF/JIRAM)

A JIRAM a Jupiter belsejéből érkező infravörös sugárzást figyeli, így a felhők alatti 50-70 km-es mélységben uralkodó klímát vizsgálja. Az eszköz azonban a Galilei-holdak (Io, Europa, Ganymedes és Callisto) megfigyelésére is használható. Mivel tudták, hogy a tavaly decemberi megközelítés közben a Juno rá fog látni a Ganymedes sarkvidékére, úgy irányították, hogy a JIRAM rálásson a hold felszínére – legközelebbi pontján mintegy 100 000 km-re közelítette meg, összesen 300 infravörös képet készítve, 23 km-es felbontással.

A Jupiter legnagyobb holdjának rejtélyeit kutatva a következő, jeges holdakat célzó missziókat is segíthetjük. Az ESA JUICE (JUpiter ICy moons Explorer mission) a tervek szerint három és fél éven át vizsgálja majd a Jupiter magnetoszféráját, turbulens atmoszféráját és jeges holdjait 2030 körüli várható kezdéssel.

Forrás: csillagászt.hu

NASA JPL