Exoüstökösöket fedeztek fel a TESS-űrtávcsővel

 

A tőlünk 63 fényévre található fiatal béta Pictoris csillag körül három üstököst fedezett fel egy osztrák vezetésű csillagász kutatócsoport a NASA TESS exobolygóvadász űrtávcsövének segítségével. Sebastian Zieba, az Innsbrucki Egyetem csillagászati és részecskefizikai tanszékének mesterszakos hallgatója, Konstanze Zwintz kutatócsoportjának tagja így írta le márciusban tett szenzációs felfedezését: „A csillagfény intenzitása jól kimutatható csökkenéseket szenvedett a megfigyelt időszakban. A fényváltozások egyértelműen üstökösök áthaladására utaltak.” A csillag korábbi megfigyelései már utaltak az üstökösök jelenlétére, amit most sikerült igazolni. Magának az üstökösmagnak a méretét nem tudják megállapítani a csillagászok, hiszen az rendkívül kicsiny a csillaghoz képest. A porcsóva mérete sem határozható meg, ugyanis egy kiterjedtebb ám ritkább csóva pont ugyanolyan elhalványulást okoz átvonuláskor, mint egy kompaktabb ám sűrűbb üstök.

Fantáziarajz egy fiatal csillag körül formálódó bolygórendszerről üstökösökkel. Forrás: NASA/FUSE/Lynette Cook.

A közelmúltban három hasonló exoüstökös-rendszert is felfedeztek a NASA Kepler űrtávcsöve által megfigyelt három csillag körül. A csillagászok arra számítanak, hogy a fiatalabb csillagok körül idősebb társaiknál több üstökös keringhet. „A Kepler-űrtávcső az égboltnak csak egy kis szeletét figyelte meg, és azon belül is a Naphoz hasonló idősebb csillagokra összpontosított” – fejti ki Zwintz. – „Ugyanakkor a TESS-űrtávcső szinte a teljes égboltot lefedi, így a fiatal csillagokat is. A jövőben ezért még több exoüstökös-felfedezés várható.”

A sűrű fejrésszel és egyre ritkuló csóvával rendelkező üstökösök átvonulása jellegzetes intenzitáscsökkenést okoz a központi csillag fényességében. Az ábra három paneljén a béta Pictoris most felfedezett három üstökösének átvonulása. Forrás: Zieba et al. (2019).

A fiatal, közeli és fényes béta Pictoris több okból is közismert égitest a csillagászok körében. Többek között azért, mert ez egy delta Scuti típusú pulzáló változócsillag. Első sorban viszont amiatt, mert „ez a rendszer már az 1980-as években, az első exobolygók felfedezése előtt egy évtizeddel meggyőző bizonyítékokkal szolgált a távoli csillagok körüli bolygórendszerek létére” – fejti ki Zwintz. – „Ugyanabban az időben már gyanakodtak az üstökösök jelenlétére is, mivel megfigyelték a belőlük kipárolgó gázok jellegzetes nyomati. Örömünkre szolgál, hogy ezt a gyanút most sikerült igazolnunk.” A mintegy 23 millió éves égitest „fiatal felnőttnek számít a csillagok között” – szemlélteti a csillagász.

A kutatók arra keresik a választ, hogy milyen gyakoriak az exoüstökösök, és vajon a számuk a Naprendszerhez hasonlóan tényleg csökken-e a központi csillag korával. Ez a saját bolygórendszerünk történelmének rekonstruálásában is segítségünkre lenne. Azt ugyanis bizonyosan tudjuk, hogy a Nap körül a keletkezése utáni időkben a mainál sokkal több üstökös keringett. A jövőben a csillagászok az exoüstökösök kémiai összetételét is tanulmányozni szeretnék, különös tekintettel azok víztartalmára. Az üstökösök vízkészlete ugyanis alapvető lehet az élet kialakulásának lehetősége szempontjából. Földünkre is a becsapódó üstökösök szállították a vizet azután, hogy a bolygó felszíne kellően lehűlt annak befogadásához.

Forrás: ScienceDaily

Az itt ismertetett eredményeket bemutató, az Astromony and Astrophysics szakfolyóiratnak beküldött szakcikk kézirata az arXiv.org preprint szerveren érhető el: Sebastian Zieba, Konstanze Zwintz, Matthew A. Kenworthy, Grant M. Kennedy: „A transiting exocomet detected in broadband light by TESS in the β Pictoris system”, Astronomy and Astrophysics, 2019, beküldve

forrás: csillagászat.hu