Ház méretű kisbolygó súrolta bolygónk felsőlégkörét – és megint csak utólag vettük észre

 

November 13-án, pénteken rekordnak számító közelségben száguldott el bolygónk mellett egy űrszikla, de csak utólag fedezték fel.

A 2020 VT4 jelű kis méretű kisbolygó (meteoroid) 2020. november 13-án, pénteken 17:20 világidőkor húzott el a Föld felszíne felett mintegy 400 km magasságban, ami rekordnak számít a Földet megközelítő kis égitestek között. A kisbolygó pályájának Földhöz legközelebbi pontján nagyjából Tasmánia felett haladt át. Derült éjszakán az égen gyorsan mozgó, mintegy 3 magnitúdós “csillagnak” látszott volna. A 370-400 km magasság az exoszféra vagy termoszféra, ahol bolygónk légköre folytonos megy át a bolygóközi térbe. Ennél közelebb talán csak a legújabb vizsgálatok szerint a földi légkörről a világűrbe visszapattant Tunguz-meteoroid lehetett 1908. június 30-án, de az lokális mértékű pusztítást okozott a szibériai tajgában, szerencsére lakatlan területen.

A kis aszteroidát 2020. november 14-én, mintegy 15 órával a már korábban bekövetkezett földközelsége után fedezték fel a hawaii-szigeteki Mauna Loa hegy csúcsán működő ATLAS2 vagy ATLAS-MLO (Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System 2-es számú vagy Mauna Loa Observatory) megfigyelő-állomáson, a földközeli objektumokat kereső égboltfelmérő program keretében. Az ATLAS projektet a NASA alapította, és a Hawaii Egyetem Csillagászati Intézete (röv. UH, IfA) működteti.

A 2020 VT4 kisbolygó 2020. november 14-i felfedezésekor rögzített felvételekből készült animáció, amelyeken a csillagszerűnek látszó kis égitest (piros X-szel jelölve) elmozdul a csillagos égi háttérhez képest. A kép oldalai 15 ívperc méretűek
(NASA/UH/IfA, ATLAS-MLO, Larry Denneau)

Mivel nem mutatott kómát vagy csóvát, így nem üstökösről volt szó, hanem
kisbolygóról. A pálya meghatározása után kiderült, hogy a 2020 VT4 földközeli kisbolygó.

A 2020 VT4 kisbolygó Nap körüli pályájának térbeli helyzete, illetve a kis égitest pozíciója 2020. november 13-án 00:00 világidőkor, vagyis a földközelsége előtt néhány órával, fekete koronggal jelölve. A kisbolygó pályáját fekete színű vonal mutatja, a földpálya síkja feletti és az alatti ívét függőleges vetítővonalak érzékeltetik. A Merkúr pályáját zöld szín, a Vénuszét fekete, a Földét piros, a Mars pályáját kék szín jelöli. A tavaszpont irányát a Naptól a bal alsó sarok felé húzott egyenes mutatja (NASA/JPL SSD)
A 2020 VT4 Nap körüli pályája a földpálya (ekliptika) síkjába vetítve “felülnézetben”. A nagybolygók pályáinak színezése megfelel az előző ábrán látható színezésnek (NASA/JPL SSD)

A 2020 VT4 kisbolygó olyan közel haladt el bolygónk mellett, hogy a nagy tömegű Föld jelentősen megváltoztatta a kis égitest Nap körüli pályáját. Ez azt jelenti, hogy az aszteroida a földközelsége előtt is és utána is ellipszispályán kering a Nap körül, de a pálya adatai jelentősen megváltoztak: a 2020 VT4 a földközelsége előtt pályája szerint egy Apollo-típusú földközeli kisbolygó volt, a földközelsége után pedig egy Aten-típusú földközeli kisbolygó vált belőle. A Föld megközelítése előtt az aszteroida Nap körüli keringési ideje 549,2 nap volt, ami 315,9 napra csökkent. Az ellipszispálya excentricitása 0,246-ról 0,202-re, fél nagytengelye 1,313 CSE-ről 0,908 CSE-re, napközelségének távolsága 0,989 CSE-ről 0,724 CSE-re, naptávolpontjának távolsága pedig 1,636 CSE-ről 1,092 CSE-re csökkent. A kisbolygó eredeti pályasíkja és a földpálya (ekliptika) síkja által bezárt szög 12,90 fokról 10,16 fokra változott a földközelség után.

A 2020 VT4 Föld közelében történt elhaladását szemléltető animáció
(EarthSky.org, 2020.11.16., orbsimulator.com, NASA/JPL SSD)

A 2020 VT4 fizikai tulajdonságait, pontos méretét, alakját, színképét, anyagi összetételét még nem ismerjük, csak a méretére van becslés: 5-10 méteres, vagyis egy kis űrszikla (meteoroid, kis méretű kisbolygó) száguldott át a Föld felsőlégkörén. Hasonló méretű sziklatömb volt a 2013. február 15-én az oroszországi Cseljabinszk város felett szétrobbant szuperbolida is, ami egy kb. 13 méter átmérőjű, 12-13 ezer tonnás meteoroid volt. A Földhöz képest 19 km/s sebességgel, lapos szögben a légkörbe érkező cseljabinszki meteoroid szétesése keltette lökéshullám a Föld felszínén épületkárokat és ezernél több ember szilánkok és törmelékek okozta sérülését eredményezte. A cseljabinszki szuperbolidáról sok videófelvétel is készült.

A 2013. február 15-én az oroszországi Cseljabinszk város felett szétrobbant szuperbolida útját sok kamera rögzítette (giphy.com)

A 2020 VT4 rekordnak számító földközelségére azt is lehetne mondani, hogy “hűha”, ugyanis éppen csak nem ütközött bolygónkkal. Legközelebb 2052. november 13-án lesz ismét földközelben, de akkor már a mostaninál jóval távolabb, mintegy 0,02 CSE-re, azaz 2,99 millió kilométerre. Bár a 2020 VT4 most nagyon közel haladt el bolygónk mellett, kis mérete miatt nem sorolható a Földre potenciálisan veszélyes (PHA) kisbolygók közé, ugyanis azok minimális mérete 140 méter.

Az, hogy csak 15 órával a rekordnak számító földközelsége után bukkantunk rá, rámutat arra, mennyire fontos ilyen kis égitesteket felfedezni és nyomon követni. Legutóbb éppen egy magyar felfedezésről számolt be Sárneczky Krisztián, aki munkatársaival a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet piszkéstetői 60/90/180 cm-es Schmidt-távcsövével egy autóbusz méretű földközeli aszteroidát fedezett fel, a 2020 VL1-et, ami november 13-án mintegy 1,5 millió km-re közelítette meg a Földet, tehát jó messze, biztonságos távolságban volt tőlünk. Jelenleg nem ismerünk egyetlen olyan természetes kis égitestet sem, amely ütközne bolygónkkal.

A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.

Forrás: csillagászat.hu

Kapcsolódó internetes oldalak: