Hírek a Holdról: megtalálták az indiai Vikram leszállóegységet!


A képen a Vikram leszállóegység becsapódási helye és a hozzá kapcsolódó törmelék látható. Zöld színnel a leszállóegység darabjait, kékkel pedig a talajváltozásokat jelölték (ahol a leszállóegység darabjai felsértették a regolitot). Az S-el jelzett darabot azonosította Shanmuga Subramanian. (Forrás: NASA/Goddard/Arizona State University)

A Chandrayaan-2 holdszonda Vikram leszállóegységének célja a déli pólustól nagyjából 600 kilométerre fekvő felföld sík területe volt, de sajnos az Indiai Űrügynökség (ISRO) nem sokkal a tervezett leszállás előtt elvesztette vele a kapcsolatot. Ennek ellenére már az is lenyűgöző teljesítmény volt, hogy ilyen közel jutott a felszínhez.

A Lunar Reconnaissance Orbiter Camera (LROC) csapata szeptemberben közzétette az első, több felvételből összeállított képet a helyszínről, amelyet sokan letöltöttek, hogy megtalálják a Vikram nyomait. Elsőként Shanmuga Subramanian jelentette az LRO projektnek, hogy megtalálta a törmeléket. A kutatócsoport a becsapódás előtt és után készült képek összehasonlításával igazolta a találatot. Az első képeken a becsapódási pont nem volt eléggé megvilágítva, így nem volt könnyen azonosítható. Két egymást követő felvételsorozat készült október 14/15-én és november 11-én. A kutatócsoport megvizsgálta a területet az új képeken, megtalálta a becsapódás helyét (déli szélesség 70.8810°, keleti hosszúság 22,7840°, 834 méteres magasság), és azonosította a törmelékmezőt. A legjobb felbontása (0,7 méter) és megvilágítottsága (72°-os beesési szög) a novemberi felvételnek van.

A roncsdarab, amelyet Shanmuga talált meg először, nagyjából 750 méterre északnyugatra található a fő becsapódási helytől, és az első képen egyetlen fényes pixelként volt azonosítható. A novemberi felvételen jobban látszik a becsapódási kráter, a sugaras szerkezet és a kiterjedt törmelékmező. A három legnagyobb törmelékdarab mindegyike körülbelül 2×2 pixelen látszik, és 1 pixeles árnyékot vetnek.

A Vikram becsapódása előtt és után készült felvételek egybevetésével készült képen fényesen kirajzolódnak a felszín változásai. A becsapódási pont a kép közepén látható, a sötét sugarak és a fényes külső halo miatt jól kiemelkedik. Az átlós vonalak korrekciós műtermékek. (Forrás: NASA/Goddard/Arizona State University)
A becsapódás előtti és utáni képből összeállított animáció a becsapódási pontról. A felszín változásai finomak, a fenti képen jobban láthatóak. (Forrás: NASA/Goddard/Arizona State University)

Forrás: csillagászat.hu