Izrael űrprogramja (2. rész)

Háromrészes cikksorozatunk első részében az ország hordozórakétáit és katonai űrprogramját mutattuk be. Most a polgári műholdas programokat ismertetjük.

Földmegfigyelő és kommunikációs holdak

Az első generációs Ofek katonai holdak technológiai bázisán fejlesztették ki a kereskedelmi célú EROS távérzékelő műholdakat. Az első az EROS-A volt. (Ezt követte sorban az Ofek-5, az EROS-B, az Ofek-7). A 480 km magas poláris pályán keringő, 250 kg tömegű EROS-A legjobb felbontása 1,8 m-es volt, a letapogatott sáv szélessége elérte a 13,5 km-t. A poláris pálya miatt ezt a műholdat nem lehetett Izraelből indítani, így a felbocsátására egy orosz Sztart-1 rakétával került sor 2000 decemberében. Az EROS-B pánkromatikus (fekete-fehér) felbontása már 70 cm volt. Az ország távérzékelő holdjainak 2. generációját képviselő, 350 kg tömegű holdat is egy Sztart-1 indította 2006 áprilisában.

A 264 kg tömegű VENμS egy izraeli–francia mikroműhold, melyben a két ország űrügynökségei (az ISA és a CNES) működtek együtt. Az űreszköz a vegetációt, a tengeri partvonalak mentén a víz minőségét és a gleccsereket vizsgálta, 2017 augusztusában került pályára.

A VENμS program feladatmegosztása (fent) és a műhold. (Kép: CNES, ISA)

Az ország geostacionárius pályára állított távközlési műholdjai az AMOS nevet viselik, és feladatukhoz képest viszonylag „kisméretű” (1500 kg-os) űreszközök. Az AMOS-1 még 1996-ban, az AMOS-2 pedig 2003-ban került pályára. Az AMOS-3 2008 áprilisában startolt, és az AMOS-1-et váltotta, melyet eladtak az Intelsatnak (akik Intelsat-24 néven állították szolgálatba). Ez a három műhold a Közel-Keletet, Közép-Európát és az USA keleti partjait képes kiszolgálni.

Az AMOS-4 már egy sokkal nagyobb teljesítményű, közepes méretű (induláskor 4,2 tonnás) műhold. Az IAI és az MBT-SPACE által épített eszköz „rakományát” a Thales Alenia Space szállította. A 2013-ban indított hold a Közel-Keleten kívül Afrikát és Ázsiát látja el szolgáltatásokkal, tervezett élettartama 12 év.

Fent az AMOS-4, alatta az AMOS-6. (Képek: IAI)

Tömegük és geostacionárius pályájuk miatt az AMOS holdakat Izrael képtelen volt önerőből pályára állítani, ezért az indításokat bérfuvarozásban végezték amerikai, európai és orosz cégek, Falcon-9, Ariane, Proton és Zenyit rakétákkal (lásd a táblázatot).

Izrael saját építésű geostacionárius távközlési holdjai. Közülük az AMOS-6 nem tudott pályára kerülni, a műhold a Falcon-9 rakéta robbanása következtében odaveszett

CubeSatok

2014 júniusában – egy Oroszországból indított rakéta egyik utasaként – került pályára a 840 gramm tömegű, 1 liter térfogatú, 1 egységnyi (1U) CubeSat, a Duchifat-1 (képünkön). Ez volt az ország első nanoműholdja, melyet a Herzliya Science Center épített az Izraeli Űrügynökség segítségével. Kapcsolódó oktatási programjában közel 200 középiskolás diák is részt vett.

Két egységesre növelt (2U) társa, a Duchifat-2, hasznos terhei egy-egy (az elektronsűrűséget mérő) Langmuir-szonda, termisztor és magnetométer volt. A 2 kg tömegű, napelemekkel borított űreszközt 2017-ben, a Nemzetközi Űrállomásról állították pályára. A 3 kg-os, 3U Duchifat-3 2019-ben startolt egy indiai PSLV-QL rakétával.

A Ben Gurion Egyetem fejlesztette és építette a 2017 februárjában Indiából indított, 4 kg-os BGUSat CubeSatot. Háromtengelyes tehetetlenségi szenzorral, kísérleti GPS vevővel, magnetométerrel, optikai kommunikációs egységgel és CCD-kamerával szerelték fel.

Fent a BGUSat, lent a NANOVA. (Képek: BGU és Tyvak)

Érdemes még megemlékezni a Tyvak Nano-Satellites Systems által épített, 3U CubeSatról, a NANOVA-ról. Az Elbit részére épített műholddal SAR (Search and Rescue, kutató–mentő) technológiákat és eljárásokat vizsgáltak. A fedélzeti szoftverrádiós vevő a földi vészjeladók adásait vette. A műhold 2019 decemberében, egy indiai PSLV rakéta segítségével került pályára.

(Folytatjuk!)

forrás: űrvilág.hu