Kondenzcsíkok a Kaliforniai-öböl fölött

A meteorológusok a felhők számos típusát különböztetik meg, amelyeket a légkör, az óceánok és a szárazföldek kölcsönhatása alakít ki. Vagy az emberi tevékenység.

Utóbbiak közé tartoznak a kondenzcsíkok, amelyek keletkezése leginkább a cirruszok létrejöttéhez hasonlítható. Nagy magasságban, ahol már elég hideg van – legalább –39 °C – a vízpára könnyen ráfagy a levegőben lebegő apró szemcsékre, és így felhő keletkezik. Ha a kondenzációs magként működő részecske a repülőgépek égéstermékével kerül a levegőbe, akkor hosszú, keskeny felhő keletkezik, a kondenzcsík.

A Kaliforniai-öböl fölött 2019. május 5-én kedvezőek voltak a légköri viszonyok a kondenzcsíkok kialakulásához, ezért a NASA Terra műholdjának közepes felbontású képalkotó spektroradiométerével (MODIS) készült, természetes színekben megjelenített felvételén (első kép) felismerhetők a repülőgépek nyomai.

A NASA Terra műholdja MODIS műszerével készített, a valóságos színeknek megfelelően megjelenített felvételen jól láthatók a Kaliforniai-öböl fölött a kondenzcsíkok. (Kép: NASA EO / Lauren Dauphin / NASA EOSDIS/LANCE, GIBS/Worldview)

Az Egyesült Államok és Mexikó közötti légifolyosó meglehetősen forgalmas, ezért sok csíkot látunk. Annyira azonban nem nagy a forgalom, hogy a csíkok egybefolyjanak. A csíkok párhuzamos vonalakként láthatók a képen, aminek az az oka, hogy a repülőgépek néhány percenként követik egymást, ezalatt azonban a magaslégköri szél a korábbi kondenzcsíkokat nyugat felé sodorja, így a következő gép nyoma az előzőtől elkülönülő, azzal párhuzamos vonalként jelenik meg. Míg a Kaliforniai-öböl fölött a nyomok egyértelműen elkülönülnek egymástól, a szárazföld fölött viszont egybeolvadnak.

A kutatók elsősorban azt vizsgálják, milyen hatása van a kondenzcsíkoknak az éghajlatra. Ehhez első lépésként megpróbálják számszerűsíteni a létrejövő csíkok hatását, ami a légi forgalom növekedésével arányosan egyre jelentősebb.

A második képen ugyanez a terület látható a termikus infravörös tartományban (a Terra műhold MODIS műszere 31-es sávjában). Infravörösben még feltűnőbbek a kondenzcsíkok, különösen a Salton-tótól keletre eső területen, ahol viszont a csíkok már elmosódottabbak, és nem egyenesek. A kondenzcsíkokat automatikusan azonosító rendszerek a határozott, egyenes csíkokat könnyen felismerik, azonban az ilyen öregebb, szétszóródott és a szélnyírás következtében torzult alakú csíkok azonosítása nehezebb. A fejlesztés célja elsősorban az, hogy ezeket a kondenzcsíkokat is azonosítani tudják, a szakemberek véleménye szerint ugyanis a kondenzcsíkoktól eredő égboltfedettség nagyobb része éppen az ilyen idősebb, elmosódott csíkoktól származik.

A MODIS műszerével ugyanakkor az egyik termikus infravörös sávban készült felvétel. (Kép: NASA EO / Lauren Dauphin / NASA EOSDIS/LANCE, GIBS/Worldview)