Privatizált űrállomás?

A NASA a múlt héten ambiciózus tervekkel állt elő, ami a Nemzetközi Űrállomás kereskedelmi hasznosítását illeti.

Könnyen lehet, hogy hamarosan fizető űrhajósokkal, magáncélú kísérletekkel és termékfejlesztésekkel, sőt reklámozással is találkozhatunk a Nemzetközi Űrállomás (ISS) amerikai szegmensében. Legalábbis a múlt héten erről tájékoztatta a közvéleményt a NASA. A terv pontos részletei egyelőre még nem ismertek, de már így is elegendő információ áll rendelkezésre ahhoz, hogy az elgondolás lényege és feltehető mozgatórugói körvonalazódjanak.

(Kép: NASA / Roszkoszmosz)

A magáncégek alkalmazásában álló űrhajósok talán már a jövő évtől kezdődően, akár egy hónapig tartó utakra indulhatnának az ISS-re. Az űrállomás egyik külső csatlakozóhelyét pedig elérhetővé tennék magánpénzekből fejlesztett kutató-fejlesztő modulok elhelyezése céljából. A kereskedelmi hasznosítási tervben szerepel még olyan súlytalansági kísérleti laboratóriumfejlesztés, aminek nyomán bérbe adható kapacitások jönnek létre, illetve a jövőbeli fenntartható üzleti igények megteremtése érdekében egyes alkalmazási területek, mint például az űrbeli gyártási tevékenység vagy a biotechnológia fejlesztése.

Az egész privatizációs kezdeményezés alapvető célja az ISS működtetési költségeinek csökkentése, illetve üzleti alapon történő megosztása a magánszektorral. Az űrhivatal számára ugyanis az új prioritás a Holdra való emberes visszatérés megvalósítása, méghozzá gyorsított ütemben, 2024-ig. Ez pedig több pénzügyi erőforrást emészt fel, aminek egy részét a NASA az űrállomás üzemeltetésén (is) igyekszik megspórolni. Az ideológia ugyanakkor a gazdasági tevékenység „határainak kitolása” a Föld körüli pályákig, az amerikai gazdaság és az amerikai polgárok érdekében. (Természetesen ez abban az értelemben nem újdonság, hogy a műholdas űrprogramokban évtizedek óta jelen vannak a gazdasági érdekek és a vállalati szereplők, gondoljunk csak például a távközlésre, a földmegfigyelésre, vagy az egyre erősödő rakétaiparra. – A szerk.)

Az alacsony Föld körüli pályán keringő ISS kommercializálásával kapcsolatban egy sor gyakorlati kérdés merül fel. A nem a NASA kötelékében szolgáló űrhajósok feljutását a most (eddig igen elhúzódó) fejlesztés alatt levő magánűrhajókkal, a SpaceX Crew Dragon és a Boeing CST-100 Starliner űrhajóival oldanák meg. Igény esetén évente akár tucatnyi emberről is szó lehet, amihez két indítás elég volna. Egy-egy ilyen alkalommal kb. 30 napos küldetések lehetségesek. A NASA a saját űrhajósainak munkaidejéből is felajánlana a kereskedelmi partnereinek, ahogyan a teherszállító kapacitásának egy részét is átengedné (értékesítené) számukra. A NASA bejelentése nem szól kifejezetten az „űrturistákról”, abban az értelemben, ahogyan ezt a kifejezést 2001 és 2009 között használtuk, amikor a Space Adventures szervezésében, orosz Szojuz űrhajókkal nyolc alkalommal jártak látogatók rövid időre az ISS-en.

Ami a tervezett árakat illeti, az utazás távolról sem lesz olcsó… Arról most nem beszélve, hogy az űrhajó-üzemeltető magáncégek (a SpaceX vagy a Boeing) mennyit kérnek az oda-vissza irányú fuvarért, maga a NASA a következő összegekben gondolkodik. Ezek persze még változhatnak, akár a piaci igények függvényében, de iránymutatásként megteszik. Hogy az űrhajósok egyáltalán használhassák az ISS életfenntartó rendszerét és a mosdókat, az az alkalmazóiknak fejenként és naponta 11 250 dollárba kerülne. Az ellátásért, amibe a levegő és a víz is beletartozik, pluszban ennek a kétszeresét kérnék. Ha munka és kísérletek, azokhoz adatátviteli kapcsolat is szükséges. A Földre lesugárzott adatokat 50 dollár/gigabájt tarifával számolná fel az amerikai űrügynökség. Összességében az űrhajósonként fizetendő napi ár nagyjából 35 ezer dollár lenne, tehát 30 napos tartózkodás esetén a végösszeg valamivel meghaladná az 1 milliót. Mint említettük, ehhez jönne még az útiköltéség, ami feltehetően sokkal húzósabb. A Boeing és a SpaceX árazását persze nem lehet előre tudni, de referenciaként megemlíthető, hogy az oroszok a Szojuz helyeit több 80 millióért adják a NASA-nak, az amerikai magánűrhajók pedig – ha majd egyszer tényleg használatba veszik azokat – fejenként valamivel 60 millió alatti áron lesznek elérhetők az űrhivatal számára.

Az nyilvánvaló, hogy akárki nem fizethet majd be az űrállomáson végzendő munkára. Magának a tevékenységnek köze kell legyen valamilyen módon a NASA küldetéséhez, súlytalansági környezetet kell igényeljen, és hozzá kell járuljon a Föld körüli pályán (űrállomáson) végzett gazdasági tevékenység fenntartható fejlesztéséhez. Ugyancsak egy sor – például etikai – szabály vonatkozna a NASA űrhajósainak részvételére a kereskedelmi és marketingtevékenységben. Ami az utazók kiképzését, gyakorlatoztatását illeti, azt az űrhivatal egyszerűen a szállításukat biztosító magáncégekre bízná. (Ami nyilván szintén nem volna ingyen. – A szerk.)

Az űrállomást üzemeltető nemzetközi partnerek – az amerikaiak mellett az oroszok, európaiak, kanadaiak és japánok – egyelőre 2024-ig vállaltak kötelezettséget a komplexum fenntartására. Habár a NASA vizsgálatai szerint műszaki szempontból legalább 2028-ig működtethető volna az ISS, a Trump-kormányzat mostani szándékai szerint a közvetlen költségvetési finanszírozást 2025-re beszüntetnék – bár erre pontos, elfogadott terv még nem született. Mindenesetre a magántőke addigra amerikai részről átvehetné az üzemeltetés feladatát, feltéve, ha a most felvázolt privatizációs elképzeléseket sikerül a gyakorlatba is átültetni, és a súlytalansági laboratórium üzleti célú használatára lesz fizetőképes kereslet. Egy-két éven belül már tisztábban láthatunk ebben a kérdésben…