Röntgenképeken válik láthatóvá a forró gáz a legszebb kozmikus gyöngyszemekben

 

Habár a mi szemünk az elektromágneses spektrum csak egy szűk tartományán lát, az emberiség olyan “szemeket” alkotott, amelyekkel mindenféle hullámhosszú fényt meg tudunk figyelni távcsövekkel, űrobszervatóriumokkal. A rádióhullámoktól a gammasugarakig ez a többhullámhosszú, vagy “multiwavelength” megközelítés teszi lehetővé, hogy teljességükben megismerhessük az Univerzum objektumait.

Lássunk egy gyűjteményt változatos küldetések és távcsövek alkotta felvételekből, amelyek mindegyikében szerepet játszott a NASA Chandra röntgenobszervatóriuma is. Többféle objektumot, galaxisokat, szupernóvákat, csillagokat, planetáris ködöket tekinthetünk meg, amelyek közösen mutatják be, micsoda lehetőségek rejlenek az elektromágneses spektrum széles skálájáról származó adatok összeillesztésében.

M82

M82 galaxis képe. A teljes méret ide kattintva megtekinthető (Röntgen: NASA/CXC; Látható: NASA/STScI)

A Messier 82 vagy M82 galaxis a Földről nézve éléről látszik. Ez az elhelyezkedése izgalmas lehetőségeket nyit az időnként bekövetkező, hirtelen megerősödő csillagkeletkezések hatásainak megfigyelésére. A felvételen a Chandra obszervatórium röntgenmérései (kék és rózsaszín színekkel) körülbelül 20 000 fényév hosszú gázáramot tesznek láthatóvá, amelyet a sorozatos szupernóva-robbanások 10 000 000 foknál is forróbbra fűtöttek. A NASA Hubble-űrteleszkópjával készített, látható tartományú kép (vörössel és narancssárgával) magát a galaxist mutatja.

Abell 2744

Abell 2744 galaxishalmaz. A teljes méret ide kattintva látható. (Röntgen: NASA/CXC; Látható: NASA/STScI)

A galaxishalmazok az Univerzum legnagyobb, a gravitáció által összetartott objektumai. Hatalmas mennyiségű, több tízmillió fokos forró gázt tartalmaznak, és ez a gáz fényesen világít röntgentartományban, így a galaxisok között több millió fényév távolságról is megfigyelhető. Az Abell 2744 galaxishalmaz felvételén a Chandra röntgenadatai (diffúz kék fény) és a Hubble optikai mérései (vörös, zöld és kék) találkoznak.

SN 1987A

Az SN 1987A jelű szupernóva. Nagyobb méretet ide kattintva láthatunk. (Rádió: ALMA (ESO/NAOJ/NRAO), P. Cigan és R. Indebetouw; NRAO/AUI/NSF, B. Saxton; Röntgen: NASA/CXC/SAO/PSU/K. Frank et al.; Látható: NASA/STScI)
Az SN 1987A változása az évek során (Rádió: ALMA (ESO/NAOJ/NRAO), P. Cigan és R. Indebetouw; NRAO/AUI/NSF, B. Saxton; Röntgen: NASA/CXC/SAO/PSU/K. Frank et al.; Látható: NASA/STScI)

1987. február 24-én a déli félteke megfigyelői új objektumot vettek észre a Nagy Magellán-felhőben, amely az elmúlt évszázadok legfényesebb szupernóva-robbanása volt. A Chandra röntgenobszervatórium adatai (kék) teszik láthatóvá a szupernóva lökéshullámát (egy szuperszonikus sebességű repülőgép hangrobbanásához hasonlítható), amely a környező anyaggal kölcsönhatva mostanra kb. 4 fényévre távolodott a robbanás központjától. A Hubble-űrteleszkóp (narancssárga és vörös) adatai is a gyűrűn belüli kölcsönhatásokat emelik ki.

Éta Carinae

Az éta Carinae kettős rendszer felvétele. A teljes méret ide kattintva érhető el. (NASA/CXC; Ultraibolya/látható: NASA/STScI; Kombinált felvétel: NASA/ESA/N. Smith (University of Arizona), J. Morese (BoldlyGo Instituts) és A. Pagan)

Vajon melyik lesz a legközelebbi szupernóva a galaxisunkban? Ezt biztosra nem lehet megmondani, de az éta Carinae, szorosan keringő, nagytömegű csillagok labilis kettőse az egyik jelölt. A felvételen háromféle tartományú fényt láthatjuk: a Hubble optikai méréseit (fehér színnel), a Hubble ultraibolya adatait (ciánkékkel), illetve a Chandra röntgenfelvételeit (lila emisszió). A csillagok korábbi kitörései alakították ki a forró, röntgenben világító gázt, amely körülbelül 2,3 fényéves sugárral veszi körül a kettőst.

Kocsikerék-galaxis

A Kocsikerék-galaxis kompozit felvétele. Nagyobb méretet ide kattintva láthatunk. (Röntgen: NASA/CXC; Látható: NASA/STScI)

A Cartwheel, vagy Kocsikerék-galaxis egy bika szemére (bull’s eye) emlékeztet, amely azért is megállja a helyét, mert egy kisebb galaxis haladt keresztül a közepén (mint a nyíl a darts tábla közepébe). A heves ütközés lökéshullámokat alakított ki, amelyek a galaxison átseperve jelentős csillagkeletkezést indítottak be. A Chandra röntgenfelvételei (lila) mutatják, hogy a felzavart forró gázt, amely eredetileg a Kocsikerék-galaxisban volt, az ütközés több mint 150 000 fényévnyire vonszolta magával. A Hubble látható mérései (vörös, zöld és kék) mutatják, mely területeken indíthatta be a csillagkeletkezést ez a találkozás.

Csiga-köd

A Csiga-köd kompozit felvétele, amelynek teljes mérete ide kattintva látható. (Röntgen: NASA/CXC; ultraibolya: NASA/JPL-Caltech/SSC; Látható: NASA/STScI(M. Meixner)/ESA/NRAO(T.A. Rector); Infravörös: NASA/JPL-Caltech/K. Su)

Amikor egy Naphoz hasonló csillag kifogy az energiakészleteiből, felfúvódva leveti magáról külső rétegeit, míg végül csak a csillag összetömörödött magja marad hátra. Ezt a látványos fázist nevezzük planetáris ködnek, amely a Nap körülbelül 5 milliárd év múlva bekövetkező jövőjét is mutatja nekünk. A Csiga-ködről (Helix-köd) készített felvételek a NASA Spitzer teleszkópjának infravörös méréseit (vörös és zöld), a Hubble optikai felvételeit (narancssárga és kék), a NASA Galaxy Evolution Explorer ultraibolya adatait (ciánkék), valamint a Chandra röntgenképét (fehér) kombinálja. Röntgenben figyelhető meg a kialakult fehér törpe a planetáris köd közepén, ha a teljes méretet kinagyítjuk. A képen látható terület mintegy 4 fényév átmérőjű.

Forrás: csillagászat.hu

NASA