Vándorló idegen civilizációk népesíthetik be a Tejútrendszert

 

Egy amerikai kutatócsoport modelleken alapuló eredményei szerint a Tejútrendszerben fejlett idegen civilizációk vándorlásukkal benépesíthették a Galaxis lakható bolygóinak többségét, de a Naprendszernek a Tejútrendszer spirálkarjai között megbújó, nagyon nehezen elérhető csendes zugáig nem jutottak el.

Jonathan Carroll-Nellenback és Adam Frank, a Pennsilvania Egyetem Fizika és Csillagászati Tanszékének kutatói, Jason Wright, a Pennsilvania Egyetem Csillagászati és Asztrofizikai Tanszékének, illetve az Exobolygók és Lakható Világok Kutatóközpontjának, valamint a A NASA Exobolygó Rendszerek Tudománya Nexus Kutatóközpontja munkatársa, továbbá Caleb Sharf (NASA Nexus) részletes matematikai modellezésen alapuló kutatást végeztek arról, hogyan népesítheti be egy vagy több fejlett idegen civilizáció (exo-civilizáció) a Tejútrendszert.

A Tejútrendszer térképe a fősíkra merőleges tengely irányából nézve. A Nap (Sun) helyét fehér nyíl jelöli. A Galaxis spirálkarjai és ágai, a Cygnus, Perseus, Orion, Sagittarius, Scutum-Crux és Norma is feliratokkal azonosíthatóak. A méretskála (10 ezer fényév) a kép bal alsó sarkában látható (Atlas of the Universe)

Ma már ismert – főleg a NASA Kepler-űrtávcsöve sikeres felfedezéseinek köszönhetően, hogy a Tejútrendszerben nagyon gyakoriak lehetnek a bolygók más csillagok körül (exobolygók), így olyanok is szép számmal akadnak, amelyeken az élet kialakulásához is kedvezőek voltak a feltételek, és értelmes lények, sőt fejlett technikai civilizációk is kifejlődhettek.

A művész elképzelése szerint a Galaxisban gyakran előforduló, a Földhöz hasonló – kicsit kisebb, kicsit nagyobb – exobolygók ilyenek lehetnek (NASA)

A csillag körüli lakhatósági zónában keringő Kepler-452b exobolygó 1,5-szer akkora, mint a Föld, és egy példa lehet a benépesítésre. Egyébként a Kepler-452 egy G2V színképtípusú csillag, a Földtől 1402 fényévre van a Cygnus (Hattyú) csillagkép irányában, V-ben mintegy 13,4 magnitúdó látszó fényességű.

A Kepler-452b a Földtől csak kissé nagyobb exobolygó, mintegy 1402 fényévre tőlünk. A Föld (jobbra) és az exobolygó (balra) méretének összehasonlítása a művészi kép segítségével (NASA Kepler Space Telescope)

Az amerikai kutatók tehát abból indultak ki, hogy nagyon sok bolygón kialakult az élet, ami eljutott az értelmes lényekig, és több bolygón a magasan fejlett technikai civilizáció is létrejött. Ezeknek az exo-civilizációknak egy része vagy akár mindegyike elkezdett terjeszkedni a Galaxisban, de mindig csak a legközelebbi, legkönnyebben elérhető lakható bolygókat tűzte ki célul, és a Tejútrendszer kialakulása óta eltelt időben lépésről-lépésre elterjedt az egész Galaxist. A kutatók részletes számítógépes modellt dolgoztak ki, amely figyelembe veszi a csillagok mozgását is a Tejútrendszerben, ami alapján meg lehet adni azt a pillanatot, amikor egy már benépesített bolygóról át lehet utazni a hozzá legközelebbi másik lakható bolygóra. Az ilyen kedvező alkalomra hosszú időt kell várni, továbbá a két bolygó közötti út is sok időt vesz igénybe a fényénél jóval kisebb sebességgel, de több milliárd év alatt végül is a Galaxis így benépesíthető. A dolgozat természetesen nem tárgyalja a lehetséges technikai megoldásokat, de minden ma ez a legkidolgozottabb modell a Tejútrendszer dinamikai és kinematikai tulajdonságai (csillagok mozgása) alapján.

A modelleknek az is érdekes eredménye, hogy a Galaxisban kialakulhattak a térben viszonylag egymáshoz közeli telepek (betelepített bolygórendszerek), amelyek kisebb csomókat, csoportokat alkotnak – persze a Galaxis dinamikája következtében a csillagok eltávolodnak egymástól és az eredeti csomók, “halmazok” szétszóródnak, de amíg ez bekövetkezik, több millió vagy több tízmillió év is eltelik, tehát ezek a civilizáció-csoportok hossz időn keresztül együtt maradhatnak.

Jonathan Carroll-Nellenback és munkatársai által kidolgozott modellben a Galaxisban a betelepített bolygórendszerek helyenként viszonylag közel helyezkedhetnek el egymáshoz és “csomókat”, csoportokat alkothat egy adott civilizációhoz tartozó telephalmaz (a képen azonos színnel jelölve az ilyeneket). Az (X,Y) sík a Galaxis fősíkja, a távolságok parszeklben vannak megadva (J. Carroll-Nellenback és szerzőtársai munkája)

Egy másik következtetése az amerikai kutatók mostani munkájának, hogy mindig léteznek olyan lakható bolygók, amelyeket nem értek el és nem is népesítettek be a Galaxisban vándorló civilizációk a nagy távolságok és egy adott bolygón a civilizációk élettartamának véges volta miatt (pontosan nem tudjuk milyen hosszú még a Föld esetében sem), így a Földről nem is kaphatunk róluk információt, nem szerezhetünk tudomást a létezésükről. A kutatók mostani eredményei szerint azért sem érhettek el a Naprendszerbe a Galaxisban vándorló civilizációk, mert a Nap a spirálkarok közötti térben tartózkodik, és elég messze van a karoktól ahhoz, hogy egyszerűen csak “át lehessen ugrani” valami “hipertechnológiájú” űreszközzel a karon belüli csillagok bolygóiról.

Már csaknem 70 éve annak, hogy Enrico Fermi (1901-1954) olasz-amerikai fizikus 1950-ben feltette azt a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a fejlett földön kívüli civilizációk nagy valószínűséggel léteznek a Tejútrendszerben, de mégsem találjuk a rájuk vonatkozó bizonyítékokat. Ez a felvetés, Fermi gondolatmenete Fermi-paradoxonként vált ismertté. A Fermi-paradoxon tehát feltételezhető ellentmondás a földönkívüli civilizációk létezésének magas becsült valószínűsége és az ilyen civilizációk létezésére utaló bizonyítékok hiánya között.

A fentieket összegezve tehát elég messze vagyunk ahhoz, hogy rádiójelek vételével, illetve akár vándorló civilizációk közelünkbe kerülésével tudomást szerezzünk fejlett civilizációkról, illetve a földi rádiójelek sem érték még el a legközelebbi spirálkarok csillagait. Ez lehet a Fermi-paradoxon egy lehetséges feloldása.

Jonathan Carroll-Nellenback és munkatársai által most közzétett kutatásokban a szerzők nem foglalkoznak a fejlett idegen civilizációk motivációival, céljaival, társadalmi hátterével, vándorlásuk galaktikus következményeivel, így az általuk talált lakható bolygók esetlegesen ott létező ősi élőlényeinek vagy szintén fejlett civilizációinak sorsával sem.

Érdemes itt emlékezni arra, hogy Stephen Hawking (1942-2018) a “Life in the Universe” (“Élet a Világegyetemben”) című előadásjegyezte (Cambridge-i Egyetem) szerint a földönkívüliek ellenségesek is lehetnek: a találkozás fejlett idegen létformákkal katasztrofális következményekkel járhat. Így például olyasmik következhetnek be, mint amik a különböző földrészek őslakói és az európai hódítók között történtek a történelem folyamán. Sőt, tovább folytatva Hawking feltevését, galaktikus térbeli és időbeli léptékben nem csak a földi ember és fejlett idegen civilizációk közötit, hanem az idegen civilizációk egymás közötti konfliktusai is valószínűsíthetőek. Ebből a szempontból szerencsére a Naprendszer nagyon nehezen megközelíthető, “védett helyen” van a Tejútrendszerben.

A Tejútrendszerben vándorló és a lakható bolygókat benépesítő idegen civilizációk lehetőségét tárgyaló tudományos szakcikk az Astronomical Journal folyóiratban jelent meg.

A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.

Forrás: csillagászat.hu

J. Carroll-Nellenback és szerzőtársai cikke (Astronomical Journal, 158, 117, 16pp, 2019)

Kapcsolódó internetes oldalak: