Japán tervek

A Hayabusa–2 folytatja küldetését, a részben japán BepiColombo úton van a Merkúr felé, három további, a Naprendszer égitestjeit kutató szonda pedig épül.

Az ENSZ Világűrbizottság Tudományos és Technikai Albizottsága (COPUOS STS) 2021. április 19–30. között tartotta 58. ülésszakát. A járványhelyzet miatt az ülésszak a szokásos februári időpont helyett áprilisra tolódott, és hibrid formában (nagyobb részben online) tartották meg. Ennek ellenére a küldöttségek több tucat szakmai előadást mutattak be az ülésszak napirendjéhez kapcsolódó és aktuális témákban. Szokás szerint ezek közül néhányat olvasóinkkal is megismertetünk.

Japán bolygó- és holdkutatási küldetéseinek áttekintése. Piros X jelöli a sikertelen (illetve törölt) kísérleteket. (Kép: UN COPUOS-STS előadás)

A Japán Űrügynökség (JAXA) részéről Juicsi Cuda (Yuichi Tsuda) tartott előadást, elsősorban a Hayabusa–2 szonda sikere okán. A szonda küldetése annak az évtizedek óta folyó Naprendszer-kutatási programnak a része volt, amelyről az első képen látható áttekintés, és amelynek egyes küldetéseiről rendszeresen tájékoztattuk olvasóinkat. A Hold kutatásában Japán részvétele 1990-ben a Hiten szondával kezdődött, majd a meg nem valósult Lunar-A után a Kaguya folytatta a sort. A folytatást a SLIM küldetés jelentheti, amelynek indítását jövő januárra tervezik. A bolygók kutatása a sikertelen Nozomival indult volna, 2010-ben az Akacukival és az IKAROS napvitorlással folytatódott, majd 2018-ban a BepiColombo küldetés részeként indult a japán MMO szonda (Mercury Magnetospheric Orbiter, avagy Mio), amely 2025. december 5-én érkezik meg a Merkúrhoz. A kis égitestek kutatása a Halley-üstököshöz küldött szondákkal kezdődött, majd a két Hayabusával folytatódott, amelyek az Itokawa, illetve a Ryugu kisbolygót közelítették meg, és hoztak azokról anyagmintát. A bolygókutatásban részben maga az MMO a jövő, emellett zöld utat kapott a Mars és nagyobbik holdja, a Phobos vizsgálatára indítandó MML szonda, továbbá tervezik a Destiny+ (DESTINY+, Demonstration and Experiment of Space Technology for INterplanetary voYage with Phaethon fLyby and dUst Science) szondát, amely hírek szerint 2024-ben indulna, célpontja pedig az üstökösszerű tulajdonságokat mutató 3200 Phaethon földközeli kisbolygó lesz.

A Hayabusa–2 küldetésének főbb állomásai. (Kép: UN COPUOS-STS előadás)

Amint az ábrán látható (és az elmúlt éveinkben cikkeinkben rendszeresen beszámoltunk róla), a Hayabusa–2 szonda 2014. december 3-án indult. A 609 kg tömegű szonda ionhajtóműve 5–28 mN között változtatható tolóerőt kifejtve 3,2 km/s sebességváltozást hozott létre, működtetésükhöz a szonda napelemtáblái 1 csillagászati egység távolságban 2,6 kW elektromos teljesítményt biztosítottak. Az ábrán követhetők útjának főbb állomásai, a hintamanőver a Föld mellett, érkezése a Ryugu kisbolygóhoz, az ott végrehajtott manőverek, majd a hat évig tartó, 5,2 milliárd kilométeres utazása után érkezése a kisbolygóról vett mintával a Földhöz.

A Hayabusa–2 felépítése és fontosabb berendezései. (Kép: UN COPUOS-STS előadás)

A Hayabusa–2 kutatási programjába több mint 200 japán és több mint 100 külföldi tudós kapcsolódott be. A NASA segítette a szonda követését és navigálását, a Ryugu kisbolygó Földről történő megfigyelését, és a Ryugu mintáiért cserébe az OSIRIS-REx által a Bennu kisbolygóról gyűjtött anyagmintákat bocsátottak a japán szakemberek rendelkezésére. A Német Űrügynökség (DLR) készítette a MASCOT leszállóegységet, részt vettek a követésben és a brémai ejtőtoronyban kísérleti lehetőséget biztosítottak. A MASCOT egyes műszereit a Francia Űrügynökség (CNES) adta a küldetéshez. A gyűjtött mintát tartalmazó kapszula leszállóhelyének biztosításában és a minta begyűjtésében az Ausztrál Űrügynökség és az ausztrál védelmi minisztérium nyújtott segítséget. A tartályban 5,4 gramm, a kisbolygóról származó anyagot találtak, ami messze felülmúlta a várakozásként megjelölt 0,1 grammot.

A Hayabusa–2 küldetése a minták sikeres Földre juttatásával nem ért véget. A tervek szerint 2026-ban elrepülhet a 2001 CC₂₁ kisbolygó mellett, majd két, a Föld mellett végrehajtandó hintamanővert követően 2031-ben megérkezhet a gyorsan forgó (10,7 perc tengelyforgási idejű), 30 méter átmérőjű 1998 KY₂₆ földközeli kisbolygóhoz. Ha a küldetés sikerül, ez lesz az addig felkeresett legkisebb aszteroida.