Nagy valószínűséggel biológiai életre utal az Enceladus óceánjából előtörő metán

A Szaturnusz egyik holdja, az Enceladus már egy ideje a Földön kívüli életet kutatók fókuszában van. Bár a vízjég borította hold kívülről sivárnak és élettelennek tűnik, a felszíne alatt gigantikus óceán terül el, amely a jégtakarón áttörő gejzíreken keresztül lövell anyagokat a világűrbe – a NASA Cassini űrszondája ezekben fedezett fel többek között szokatlanul nagy mennyiségű metánt, hidrogéngázt és szén-dioxidot.

Ez a felfedezés arra utalt, hogy az óceán fenekén hidrotermális kürtők találhatók, amelyek a Földön sokszínű élővilágnak adnak otthont: az itt összegyűlt mikroorganizmusok felhasználják a hidrogéngázt és a szén-dioxidot, majd metánt bocsátanak ki. A vegyületek jelenléte azonban önmagában geokémiai (vagyis a biológiai formákat nélkülöző) folyamatoknak is betudható lenne, ezért a kutatók eddig igyekeztek nem kijelenteni, hogy nagy valószínűség szerint életre utaló jeleket találtak az Enceladuson.

Most viszont ez történt: francia kutatók a Nature Astronomy folyóiratban tették közzé, hogy a Szaturnusz holdján észlelt metán olyan mennyiségben van jelen, amely már nem magyarázható ismert geokémiai folyamatokkal, viszont konzisztensek a biológiai folyamatok során létrejövő metánszintekkel.

A kutatók az Enceladuson elképzelhető különböző környezeteket modelleztek, majd a modellekben elhelyezték a Földön ismert, metánt kibocsátó mikroorganizmusok törzseit. Megvizsgálták, hogy a hidrotermális ciklus elég hidrogéngázt termel-e a mikrobák számára táplálék gyanánt, hogy megfelelő hőmérsékletet biztosít-e nekik, valamint hogy ezek a mikroorganizmusok milyen hatással lennének a gejzírek tartalmának koncentrációjára. Az így kapott eredményeket végül összevetették a Cassini által mért adatokkal.

A modelleket ismert geokémiai folyamatokkal is szimulálták, de e folyamatok során közel sem sikerült olyan mértékű metánt termelni, mint amit az űrszonda adatai mutatnak. Így jutottak arra a következtetésre, hogy a Cassini megfigyelései az élet fenntartásának kedvező környezetre utalnak.

„Természetesen nem azt mondjuk, hogy biztosan van élet az Enceladus óceánjában. Inkább arra próbáltunk rájönni, hogy milyen valószínűséggel biztosíthatják az életet az Enceladus hidrotermális kürtői a földi mikroorganizmusok számára. Nagy valószínűséggel, amint az a Cassini adataiból és a mi modelljeinkből kiderült” – mondta Régis Ferrière, a párizsi Université PSL és az Arizonai Egyetem biológus kutatója, a tanulmány egyik szerzője.

A 2017-ben megsemmisült Cassini adatait természetesen tovább vizsgálják a kutatók, az Enceladus feltérképezésére tervezett expedíciók közül pedig többet is fontolgat az amerikai és az európai űrügynökség.

Bodnár Zsolt

forrás: qubit.hu