Új módszerrel talált szerves molekulákat a Curiosity a Marson

A NASA jelenleg is üzemelő Curiosity marsjárója több mint 9 éve aktív, 2011 augusztusi leszállása óta óta pedig már 26,5 km-t tett meg a vörös bolygó felszínén, és még mindig tud újat mutatni. A Curiosityval dolgozó űrkutatók a napokban jelentették be, hogy a marsjáró egyik műszerének egy újfajta kísérlete során korábban ismeretlen szerves vegyületeket sikerült kimutatniuk a bolygó homokjából.

A Curiosity marsjáró önportréja 2016-ból a Mars felszínéről. A panorámaképet a marsjáró robotkarjának végére szerelt kamerával készült felvételekből állították össze. Forrás: NASA/JPL-Caltec/MSSS.

Különböző földi űrügynökségek már 16 keringőegységet, nagyjából ugyanennyi leszállóegységet, valamint 8 marsjárót juttattak el külső bolygószomszédunkhoz. A vizsgálatok legfontosabb iránya a jelenlegi vagy korábbi marsi élet lehetőségének kutatása. A korábbi fotografikus és egyéb távérzékelési módszerek után a roverek megjelenésével lehetővé vált a talajminták közvetlen, automatikus, távvezérelt laboratóriumi elemzése is. E vizsgálatok célja a felszíni, illetve felszínközeli talaj kémiájának részletes megismerése, különös tekintettel az ott jelenlévő szerves vegyületekre, amelyek némelyike, elsősorban az aminosavak életfolyamatokra utalhatnak.

Noha most és már korábban is sikerült szerves anyagokat találni a bolygón, ezek egyike sem igazolja kétségtelenül jelenlegi vagy múltbéli Marsi élet létét. A keresés azonban folytatódik. Mivel a Curiosity fúrásos talajmintavevő egysége 2017 óta nem működik, a marsjáró irányítói egy újfajta kísérleti módszert találtak ki, amelyben hasznosíthatták a rover kihasználatlanul maradt eszközeit. A fúrószerkezethez tartozik egy 74 rekeszes talajmintatároló-egység, de ennek néhány rekeszében a fúrással vett minták elemzéséhez szükséges reagenseket tárolnak. Az új kísérlet során a NASA kutatói úgy döntöttek, hogy ezekbe a vegyszereket tartalmazó rekeszekbe tesznek a felszínről származó homokmintákat, és megfigyelik a felszabaduló vegyületeket.

A mintavétel körülményei: fent: a marsjáró által a leszállás (kék csillaggal jelölve) óta megtett út. A mintavétel helyét sárga nyíl jelzi. Balra lent: a mintavétel mozzanata. Jobbra lent: részlet a minta származási helyét, a Bagnold-dűnéket bemutató panorámafelvételről. Forrás: Millan et al. (2021)/MSL/NASA-JPL/USGS/UofA/JPL-Caltech/MSSS.

A próbát a lepusztult Bagnold-dűnéken végezték el, ahol a több millió éves, ionizáló sugárzásnak régóta kitett talajfelszíntől nem igazán vártak a szakemberek nagy mennyiségű, jól megőrzött ősi szerves anyagot. Ám ha másra nem, a módszer működőképességének ellenőrzésére, valamint későbbi hasonló kísérletek viszonyítási alapjául mindenképp jó lehet, így a vizsgálat szabad utat kapott.

A kísérlet mindazonáltal váratlanul sikeresnek bizonyult, mert a kutatók korábban a bolygón ismeretlen szerves vegyületeket tudtak kimutatni az új módszerrel. Noha ez az új eredmény további bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a bolygón összetett kémiai folyamatok zajlanak, vagy zajlottak a múltban, földön kívüli életre utaló jeleket ezúttal sem sikerült találni. Ugyanakkor a szakemberek ismét megmutatták, hogy némi találékonysággal egy küldetés eredeti tervezése és megvalósítása után akár még 1–2 évtizeddel később is találhatnak új feladatot, kidolgozhatnak új módszereket az eszközök és erőforrások minél hatékonyabb kiaknázása érdekében. A marsjáró pedig tovább folytatja munkáját, figyelmét most a Gale-kráterben magasodó Sharp-hegyre irányítva, ahol a szakemberek ehhez hasonló vizsgálatokat is szándékoznak majd végezni vele.

Forrás: csillagászat.hu