• http://sacse.hu/wp-content/uploads/2014/10/kultpince.jpg
  • http://sacse.hu/wp-content/uploads/2014/08/sacse1szazalek.jpg
  • http://sacse.hu/wp-content/uploads/2014/05/polaris.jpg
  • http://sacse.hu/wp-content/uploads/2019/03/Vágólap.jpg
  • http://sacse.hu/wp-content/uploads/2015/09/csillagaszat.hu_.jpg
  • http://sacse.hu/wp-content/uploads/2020/03/csillagaszat.hu_.jpg

2021

A Tabulae Rudolphinae címlapja – I. rész

Kepler születésnapján, december 27-én sorozatot kezdünk a 16-17. század legnagyobb csillagászának emlékére. Johann Kepler előtt azzal tisztelgünk, hogy bemutatjuk egyik legfontosabb művének, a Rudolfi táblázatoknak, latin címén a Tabulae Rudolphinaenek rejtélyes és egyben rejtvényes címoldalát.

Az időben előre haladva az oszlopok egyre kidolgozottabbak

A próbakő

Az 1627-ben, Kepler élete végefelé megjelent Tabulae Rudolphinae kulcsfontosságú mű a csillagászat történetében, mert Kepler ebben a kötetben a saját, nem sokkal korábban felírt törvényeit felhasználva írta le a bolygók mozgását. A ma Kepler törvényei néven ismert összefüggések leírásában az ókor óta először jelent meg a gondolat, amely szerint a bolygók nem tökéletes körpályán, egyenletes sebességgel mozognak a Nap körül, hanem ellipszis alakú pályán, változó sebességgel. Mivel ez a naprendszermodell teljes újdonságnak számított, Keplernek bizonyítania kellett, hogy a törvényei helyesek, és nem csupán egy újabb viszonylag pontos, de mégsem tökéletes modellt állított fel, ahogyan mások korábban – az ókortól egészen Kopernikuszig.

A Tabulae Rudolphinae két, nagyjából egyforma részre osztható. Az első 120 oldalon Kepler leírja, hogy milyen módszereket használt a táblázatok összeállításához, a második 120 oldal pedig táblázatok sorozata, amellyel Kepler lehetővé tette, hogy a bolygómozgásokra felírt törvényeit ellenőrizzék. Kepler úgy gondolkodott: ha egy bolygó adott napon ott lesz, ahová a Tabulae alapján jósolható, akkor a törvények a bolygók valódi mozgását írják le.

Kepler elképesztő tudományos teljesítményét a kortársak nem ismerték fel azonnal a törvények megjelenése után, azonban a Tabulae Rudolphinae táblázatait a korszak legkiválóbbjai, akik képesek voltak követni Kepler fejtegetéseit, már a kepleri törvények próbaköveként használhatták. A Tabulae azonban csak segédeszköz volt: nem mondta meg pontosan, hogy egy bolygó egy adott napon hol lesz az égen, csupán segített a pozíció kiszámításában. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy a korszak legmagasabb matematikáját használó könyv nem bizonyult nagy sikernek, így Kepler 1629-ben megjelentett egy Admonitio ad astronomos című kis füzetet, amelyben felhívta a figyelmet, hogy számításai szerint az 1631-es év folyamán a Vénusz és a Merkúr is át fog vonulni a Nap korongja előtt, és ezeket az eseményeket bárki megfigyelheti. Az Admonitióban így írt:

“Amit Astronomiae Pars Optica című könyvemben, a 8. fejezetben, a 305. oldalon tagadtam, hogy ebben az évszázadban megtörténhetne, mégpedig, hogy a Vénusz csillaga a Nap egy darabkáját eltakarhatja, arról most a számítás azt mutatja, hogy a Gergely-naptár szerint 1631. decemberének 6. napján be fog következni.”

Majd később azt írta: ha valaki szeretné megnézni a Vénusz átvonulását,

“két egymást követő napon, amelyek pedig a Gergely-naptár szerint december 6. és 7. lesznek, a Napnak a távcsövön vagy egy egyszerű lyukon keresztül beeső sugarait nézze, és amit megfigyel, más matematikusokkal, akiket esetleg a felhők gátolnak, továbbá jómagammal is, ha még élek, közölje.”

A Vénusz átvonulását Európából nem lehetett látni, mivel napkelte előtt történt, azonban az Admonitióban szinten megemlített Merkúr-átvonulásról tudjuk, hogy legalább egy ember megfigyelte, és publikálta a látottakat, megerősítve, hogy Kepler törvényei és az azokon alapuló számítások helyesek. A megfigyelés fontosságának érzékeltetésére legyen elég itt annyi: a Merkúré volt az első bolygóátvonulás, amit (Kepler számításainak köszönhetően) emberi szem láthatott.

Kepler keserű beszúrása (“ha még élek”) sajnos nem bizonyult alaptalan pesszimizmusnak: egy évvel azelőtt, hogy a Merkúr és a Vénusz átvonult a Nap előtt, Kepler elhunyt, és nem arathatta le a babérokat, bár úgy vélte, azok őt illetik. Honnét tudjuk, hogy Kepler így gondolt magára? Ha alaposan tanulmányozzuk a Tabulae Rudolphinae műalkotásnak beillő címoldalát, nyomozásunk végén csak arra a következtetésre juthatunk: Kepler tisztában volt saját tudományos eredményeinek értékével, és nem voltak kétségei azzal kapcsolatban, hogy ő az, aki több ezer évnyi munkálat után befejezte Uránia templomát.

 

Kepler önarcképe a címlapon

 

 

A kettévált betlehemi csillag

A kettévált betlehemi csillag

A betlehemi csillag a karácsonyhoz kötődő égi jelenség, de mivel a Tápiómenti Nagyboldogasszony Közösség júliusban és augusztusban szervez gyerekeknek és felnőtteknek táborokat, ezért Tápiószentmártonban 2021-ben a nyár egy estéje is a kétezer évvel ezelőtti jelenségről szólt.

Az előadással egybekötött bemutatás hét órakor kezdődött: amíg Fodor Balázs és Füstös Gábor felállították a tábor területén, fényektől távolabb eső helyen a két távcsövet, addig Jutai Péter a kis katolikus kápolnában tartott előadást a betlehemi csillagról.

A nagyjából félórás előadás után a hallgatóság kérdezhetett, majd a főszerepet átvették a kertben felállított távcsövek, amelyekkel az érdeklődők megnézhették sok más égi objektum közt a kettévált betlehemi csillagot, vagyis a Jupitert és a Szaturnuszt.

2000 évvel ezelőtt valószínűsíthetően ezt a két bolygót, pontosabban ezek rendkívül fényes és ritka együttállását értelmezhették a napkeleti bölcsek csodajelként. Naprendszerünk két legnagyobb bolygója legutóbb 2020. karácsonykor került olyan közelségbe egymáshoz, mint Jézus Krisztus születésének időszakában, és 2021-ben már jóval távolabb voltak egymástól, de az égen szikrázó bolygók gyönyörű látványt nyújtottak a nyári éjszakában – a távcsöveknek köszönhetően pedig közelebbről is meg lehetett csodálni a két hatalmas gázóriást.

A távcsöves bemutató 8 óra körül kezdődött, és a legkitartóbbak majdnem éjfélig maradtak – úgy az érdeklődők, mint a távcsövekkel kitelepülő Fodor Balázs és Füstös Gábor. Reményeink szerint a többórás bemutató annak a jele, hogy nemcsak a csillagda tagjai, hanem a táborozók is élvezték az éjszakai égbolt látványát.

Pegazus a lovastáborban

Pegazus a lovastáborban

2021 őszi szünetében Mendén jártunk, Paskóné Bán Brigi lovastáborában. Bár ők köszönték meg, hogy bemutatót tartottunk a gyerekeknek, valójában mi tartozunk hálával a tökéletesre sikerült eseményért.

Október 25-ét választottuk ki a bemutatóra, mivel tiszta eget ígért a meteorológia, illetve aznap még annyira korán kelt a Hold, hogy egy hosszabbra nyúlt bemutatásba beleférhetett (volna) a holdazás is. Végül másként alakult, mert amikor a helyszínre értünk, kiderült, hogy a táborban túlnyomórészt alsós, azon belül is az iskolát éppen csak elkezdő gyerekek vannak. Őket pedig egy tartalmas lovas nap után nem akartuk azzal fárasztani, hogy megvárjuk, amíg a Hold megfelelő magasságba emelkedik, és 22:00 órakor elkezdjük a bemutató második részét.

Saját szemmel látni egy addig csak képen látott bolygót: megfizethetetlen

A rövidebbre szabott bemutatás fél hétkor kezdődött: Fodor Balázs összeállította a távcsövet, Jutai Péter pedig addig is elkezdte a legalapvetőbb érdekességekkel megismertetni a kicsiket – és szüleiket, akik a gyerekekért jöttek a nap végén, de a beszélgetésekbe bekapcsolódva ők is ott maradtak. A bemutatás elején szóba került, hogy mit lehet látni a távcsövön keresztül, és mit lehet látni szabad szemmel – ezzel a résztvevők eldönthették, hogy inkább a távcső vagy inkább a lézerpointer körül kialakuló csoportba kapcsolódnak be. A gyerekek a távcsőben saját szemükkel nézhették meg a gyönyörűen fénylő, és addig csak fotókon látott fenséges Jupitert és a gyűrűs Szaturnuszt, majd a mélyég objektumait. A másik csoport pedig a csillagképekről és a csillagokról hallhatott és kérdezhetett.

Jutai Péter a csillagokról és csillagképekről beszél.

Ha megpróbálnánk leírni a folyamatosan záporózó kérdéseket, amit a gyerekek és szüleik feltettek a bemutatót tartó tagjainknak, több képernyőt teleírhatnánk, de a kérdések sokszínűségét felvillantandó álljon itt néhány:
1. Hol lehet ilyen zöld lézert kapni? És mennyibe kerül?
2. A mennyország hol van? A csillagok fölött? És hogyan lehet oda feljutni?
3. Hogyan keletkeznek a csillagok?

Fodor Balázs jól állta a kérdések rohamát

Az első kérdéscsoportra egzakt választ tudtunk adni, a második csoportra érzékenyet, de a legnagyobb kihívást a harmadik jelentette, mivel egy elsős kisgyerek tette fel, akinek úgy kellett elmagyarázni a csillagok keletkezését, hogy a válasz számára is tökéletesen világos legyen. Reméljük, az, hogy utána nem tett fel tisztázó kérdéseket, arra utal, hogy a válasz kielégítő volt, nem pedig arra, hogy jobbnak látta inkább nem kérdezősködni 🙂

Az est végén a legtovább kitartók még meghallgathatták Androméda tragikus, de néhol vicces részletekkel megfűszerezett történetét. A bemutató majdnem este kilenckor ért véget, és nehéz eldönteni, hogy kinek volt nagyobb élmény: a meghívóknak vagy a meghívottaknak. Mi annyit mondunk: ha Paskóné Bán Brigi azzal hívna fel, hogy ebben pillanatban induljunk hozzájuk, a vonalat már útban Mendére bontanánk.

Köszönjük.

Távcsöves bemutatás Jászberényben

Szeptember 10 és 12 között nagyszabású rendezvény zajlott Jászberényben. Az Open Roomli elnevezésű program keretében mi is részt vettünk egy esti és egy nappali bemutatóval. Pénteken este a Hold, Szaturnusz és Jupiter volt a sláger, de több érdeklődő kérésének eleget téve ebből a fényárból megmutattuk az M11, az M13 az M57 és az NGC 457 jelű objektumokat. A bemutatást egy 250/1200-as Dobson távcsővel tartottuk. Hangulatos bemutatás volt. A színpadon Pribojszki Mátyás és zenekara nagyszerű hangulatot teremtett, szinte pillanatok alatt éjszaka 11 óra lett. Nagyon sok érdeklődő jött hozzánk a kora estétől majd éjfélig tartó bemutatóra.
Másnap 13 órától 16 óráig a Napot mutattuk be a 100-as Lunttal, valamint a 63/840-es Telemátorral. A Telemátor egy Herschel prizmával valamint egy ND3+Baader-Continuum párossal volt felszerelve. A Telemátorral a napfoltokat mutattuk be, a Lunttal a protuberanciákat, melyek szerencsénkre voltak a Napon. Itt nem volt úgymond tömeges jelentkezés, de folyamatosan érkeztek az anyukák, apukák a gyerekekkel.
 

Csillagászati verseny középiskolások részére

Örömmel osztjuk  meg az Athletica Galactica csillagászati verseny felhívását, tisztelettel kérve,  juttassa el a látókörében lévő, fizika-matematika területen kiemelkedő, a csillagászat iránt érdeklődő tehetséges középiskolásokhoz, illetve az őket tanító pedagógus kollégákhoz, mentorokhoz. 
A háromfordulós versenyre minden hazai és határon túli magyar ajkú, a 2021/2022. tanévben középiskolába járó diák jelentkezhet.
 
A verseny egyben válogatóversenye az évente megrendezett Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpiának, ahol a magyar fiatalok évről-évre kiemelkedő eredményeket érnek el.
 
A megmérettetésről bővebb információkat a csatolt versenyfelhívás tartalmaz.
 

Támogatását köszönjük!

Tisztelettel:
a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont
olimpiai szervező csapata
 

Perseidák 2021 Ifjúsági Csillagász Tábor

Kicsit hiányos csoport kép

Szombaton este szalonnasütéssel kezdtünk, majd a távcsövekkel ismerkedtek a gyerekek és 23 óra után meteoroztunk. Ebben volt csillagkép ismeret és a meteorok rajtagságának a meghatározása.

5-6 db igen fényesmeteor is feltűnt melyek közül az egyik már a tűzgömb titulust is elérte. Hajnali 2-3 óra felé elcsendesedett a tábor.
Vasárnap kezdődött igazából a tabor. Ebéd előtt volt egy gyors vetélkedő, mely a hosszú kihagyás után a szakkörösök tudásának a tesztelése is volt. Az ebédről Enikő gondoskodott egy hatalmasfazék gulyásleves formájában. Várjuk az ebédhez Krisztián anyukájának a meglepetését, a finom palacsintát. 

A második éjszakánkat egy vihar tette emlékezetessé. A Táborozók a csillagdában vészelték át a zord időt. A tábor harmadik éjszakája ismét jól sikerült, nagyon régen volt ennyi távcső felállítva a csillagda udvarán. Sok srácnak ez volt az első élménye távcsővel. Voltak olyanok is akik rendelkeztek távcsővel, de nem tudták használni. Itt miután beállítottuk akkor látták csak milyen jó kis távcsövük van! Kb éjfélig távcsöves gyakorlatok voltak, utána elkezdtünk meteorozni. Sajnos nem volt érdemleges potyogás ezért háromnegyedkettőre elcsendesedett a tábor. Azért mind a három jelenleg aktív rajnak láttunk a képviselői közül néhányat. Perseidát, Kappa Cygnidát és Déli Delta Aquaridát is. Az előző viharos éjszaka után közepes égen igen jól szórakoztunk.
 
 
Szerencsénkre a Perseidák maximumára ismét derült egünk volt. Hajnali 3 óráig bírták a kitartóbb gyerekek. A meteorokat tekintve nem volt nagyon látványos az ide potyogás. Az éjszaka legfényesebb meteora egy -3 mg-ós Kappa Cygnida volt. Az utolsó napon szombaton, nem főztek az étteremben így magunk főztünk. Enikő vezetésével nagyon finom húsleves és grillezett csirkemell készült petrzselymes krumplival. Köszönjük a nagyon finom ebédet minden segítőnek!
Öszegzésül elmondhatjuk, hogy egy nagyon jól sikerült tábor volt a 2021-es Perseida Ifjúsági Tábor. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, kivéve a másodikéjszakát. Ha nem is minden éjszaka volt igazán jó az ég, de minden nap lehetett csillagászkodni.
 
 

Előadás Tóalmáson

Július 16-án, pénteken, egyesületünk három tagja (Világos Blanka, Fodor Balázs, Füstös Gábor) a diabéteszes gyerekeknek Tóalmáson megrendezett Szurikáta gyerektáborba látogatott a szervezők meghívására a táborozók egyik esti programjának vendégeként. Blanka egy előadással készült a gyerekeknek, melyben a csillagokról, méreteikről és életükről mesélt – a csapat rendkívül aktív volt, záporoztak a kérdések, így végül egyórásra nyúlt az előadás, de nem lankadt a figyelem. Végül a gyerekek sokat tanulhattak nem csupán a Napról, de még a hatalmas tömegű neutroncsillagokról és fekete lyukakról is.

Az este fénypontja a távcsöves bemutató lett volna, azonban ezt a tornyosuló felhők jóformán ellehetetlenítették. Mégis meg tudtuk mutatni az általunk vitt 25 cm átmérőjű távcsövet, annak működését, valamint belenézve a közeli templom csúcsát és a naplemente fényében ragyogó, rózsaszínes felhőket több mint ötvenszeres nagyításban. Valamivel később kissé szétváltak a felhők, így fátyolfelhőkön keresztül meg tudtuk nézni a félholdat, a rajta csodálatos árnyékokat vető hegyekkel és mély kráterekkel.

Összességében nagyon jól sikerült a program. A borult idő ellenére a gyerekek is jól érezték magukat, a szervezők is elégedettek voltak, és tagtársaink is kellemes élményekkel indultak haza.

Megmozdult a tető az 500/2500-as Newton felett

Megmozdult a tető az 500/2500-as Newton felett

2021. május 28-án sikerült mozgathatóvá tenni a kb. egy tonna súlyú tetőszerkezetet. Sajnos az eredeti görgőket ki kellett cserélnünk, mivel olyan szorosan illeszkedtek a sínhez, hogy nem lehetett megmozdítani a szerkezetet. Jelenleg egy ember egy kézzel simán ide-oda tudja tologatni a tetőt. Nagy előre lépés volt ez az új csillagvizsgáló épület elkészülésében.

A félig letolt tető

Július 10-én elkezdtük a tetőszerkezet mozgatásának a motorizálását. Igen komoly és precíz munkát igénylő művelet elvégzését Bach Zoltán és két asztrofotós segítője Tarczi Patrik és Mag István csinálták. Még kell egy napos munka, hogy az összes fogasléc a helyére kerüljön. Ezt követi majd az elektromos bekötés amely lehetővé teszi, hogy egy gomb nyomásra legördüljön a tető. Távoli terv, de már készülünk rá, hogy a csillagda és a benne lévő távcső a világ bármely pontjáról interneten elérhető legyen, ergo, távvezérléssel működjön. Ez annyit jelent, hogy bárki otthonról számítógép segítségével kinyitja a tetőt és felvételeket készít a távcsővel, majd bezárja az épületet.

A távcsőhöz minden meg van, akár most is összerakhatnánk és lehetne vele dolgozni. De előbb az épülettel kell végeznünk, hogy a munkálatok közben a nagyon drága és érzékeny optikák nehogy megsérüljenek.

A munkálatok előre haladásának igen nagy hátráltatója, az anyagi helyzetünk. Az hogy a tetőt elektromosan mozgatni tudjuk kb 400 000 forintunkba kerül. A majdani távoli vezérlés már közel milliós nagyságrendű lesz.

Képek a munkálatokról:

 

 

 

 

 

 

 

A motor behelyzése

Mag István, Bach Zoltán, Tarczi Patrik

A Lunt LS 100 Hidrogén-alfa naptávcső első felvételei

A hosszan elnyúló pandémia miatt nem nagyon látogattuk a csillagdát, így az új naptávcsövünk sem került tesztelés alá. Az első komolyabb szereplése a távcsőnek a kókai múzeumok éjszakáján volt, amikor sötétedésig a Napot mutattuk be az érdeklődőknek.

Június 27-n Francsics László próbálkozott először felvételeket készíteni a távcsővel a Napról. Sajnos a távcső eleinte nem működött tökéletesen, nem olyan képet adott, ami elvárható egy ilyen műszertől. Hosszas kísérletezés után kiderült, hogy a légnyomásszabályzó (Pressure Tuner) nem működik. Szétszerelés, majd összerakás után már csodálatos képet kaptunk a Napról. Az etalonban túl alacsony volt a nyomás. A nyomásállító csavart letekerve a nyomás kiegyenlítődött, ezt követően a tekerővel már szépen lehetett finomhangolni a szűrőt a nyomás növelésével, és megjelentek a filamentek és némi protuberanciakezdemény is.

Mire az első felvétel elkészült, a Nap már elég magasan tartózkodott, és a mellettünk lévő napelempark táblái is eléggé elrontották a légkör nyugodtságát.

A kép a plasztikusság kedvéért invertálva van. Szép bipoláris napfoltcsoport látszik rajta

Három nap múlva Francsics Laci elvitte a távcsövet a Velencei-tó mellé, és a reggeli nyugodtságot kihasználva újabb felvételeket készített.

Sajnos nagyobb protuberancia nem volt, de a lebegő halvány szál nagyon érdekes. Most a változatosság kedvéért a háttér van invertálva.

Július 4-én Szöllősi Attila is kedvet kapott a Nap megörökítésére a vadonatúj ASI 178MM bolygókamerájával.

 

 

 

 

Ezek az első próbálkozások, melyek érzésünk szerint jól sikerültek. Szerencsére kifelé tartunk a napfoltminimumból, így egyre aktívabbá válik a Nap, és ezzel lehetőséget ad nekünk minél érdekesebb, szebb és jobb képek készítésére.

Úri iskolások látogattak a csillagdához

Az Úriban tartott napközis tábor keretében tanáraik vezetésével az iskolások átsétáltak Sülysápra, hogy megtekintsék a Tápiómenti Bemutató Csillagvizsgálót. A gyerekeket csoportokra osztva mutattuk be nekik a csillagdát.

Igencsak megragadhatta őket a látvány, mert rengeteg kérdést tettek fel a csillagdával és a távcsövekkel kapcsolatban.

Nagyon tetszett a gyerekeknek, hogy forog a kupola. Fodor Balázs igyekezett elmagyarázni, hogy erre miért is van szükség.

Az új, most épülő csillagda hatalmas távcsöve különösen érdekelte a gyerekeket.

Reméljük, hogy többen visszajönnek majd a szüleikkel egy kis éjszakai csillagászkodásra is.

További képek:

A képeket köszönjük Pintér Ágotának!

Közelebb hoztuk a Napot és Holdat a kókai Múzeumok Éjszakáján

Június 18-án késő délutántól estébe nyúlóan változatos programokon vehettek részt az érdeklődők Kókán a Civil házban, valamint a templom kertjében. A különböző táncos és zenés produkciók, valamint a kiadós kókai lencsegulyás mellett Egyesületünk is képviseltette magát. A rendezvény állandó programjaként a Civil ház elé települtünk ki néhány távcsővel.

A program első felében egészen napnyugtáig két távcsővel napbemutatás zajlott. A kisebb, lencsés telemator távcső végére egy Herschel prizmát, valamint egy ND3 és Solar Continuum szűrőt rögzítve remek rálátás nyílt a Nap felszínére, aminek középső tájékán egy szép napfolt volt megfigyelhető. A napfoltok a Nap felszínének olyan területei, melyek annak 4700 fokos hőmérsékleténél néhány száz fokkal hűvösebbek, ezáltal kevésbé sugároznak, mint a környezetük, így kevésbé fényesek. Emiatt a kontraszthatás miatt kicsi, sötét foltoknak tűnnek, amik valójában nem is annyira kicsik, hiszen a Föld átmérőjével összevethető nagyságú területek a Napon. A másik távcső egy speciális Lunt naptávcső, mely egy igen szűk, vörösben lévő hullámhosszon ereszti át a fényt. Ez azért érdekes tartomány, mert ezáltal a Napnak a külsőbb részei is láthatóvá válnak, mint például kisebb-nagyobb protuberanciák, azaz olyan napanyagcsomók, amik kidobódnak a felszínről, majd a Nap gravitációs hatása miatt a mágneses erővonalak mentén visszahullanak a felszínére. Jelenleg azonban még egészen csendes a Napunk, így ehhez hasonló látványosságokra még várnunk kell egy kicsit.

Napnyugta után lekerültek a szűrők, a Herschel prizma, a naptávcső is nyugodni tért, és a telematorral, illetve egy 200/1200 GOTO Dobsonnal folytattuk a június közepi égbolt felfedezését. Egy lelkes kis csapat kiszúrta a ragyogó Vénusz bolygót a fák felett, így megtekintettük a szépség és szerelem istennőjéről elnevezett szomszéd bolygónk fényes korongját is. Ezután az este hátralévő részében az első negyed környékén járó Hold uralta a porondot. Már a kék égen is szépen látszottak a fény-árnyék határon lévő krátercsipkék, valamint a “tengerek”-nek nevezett sötétebb, sík területek. Ahogyan sötétedett, egyre kontrasztosabbá vált a Hold, és egyre látványosabb volt, ahogyan a napsugarak bizonyos krátereknek csupán a peremét, illetve a középpontjukban található kis krátercsúcsokat világítják meg, míg a további részek sejtelmes homályba borulnak. A sötétedéssel együtt elérkezett a Szent Iván éji tűzgyújtás is, a templommal szemben lévő réten csinos csokorba kötött máglya lobogott. A szikrák és pernyék megannyi apró, narancsvörös csillagként úsztak az ég felé. A nyári napforduló előtt voltunk pár nappal, amikor a leghosszabbak a nappalok és legrövidebbek az éjszakák, s bár csillagfényből most kevesebb jutott, a Naprendszerünk látványos égitestjeit így is sok-sok érdeklődőhöz sikerült közelebb hoznunk.

 

További képek

A kutya mindenit! Napfogyatkozás Sülysápon.

A kutya mindenit! Napfogyatkozás Sülysápon.

A legközelebbi teljes napfogyatkozásra 2081. szeptember 3-ig kell várnunk, azonban akik kevesebbel is beérik (vagy nem tudják még, hogy mit fognak csinálni 2081. szeptember 3-án, és jobb ma egy veréb alapon gondolkodnak…), azok 2021. június 10-én dél és egy óra között láthatták a napfogyatkozás előzetesét.
A mai gyűrűs napfogyatkozás a sülysápi csillagda szélességi körén néhány perccel dél után kezdődött, amikor a Hold belépett a Föld és a Nap közé, valahogyan így:

A gyűrűs, a teljes és a részleges napfogyatkozás területei

Amint látható, a Hold árnyékának legsötétebb része (az umbra, ahonnan nézve a Hold teljesen kitakarta a Napot) ma nem ért el a Földig, vagyis egy teljes Napfogyatkozás élvezéséhez az űrből, a Holdhoz közelebb menve kellett volna néznünk a csillagunkat (pontosabban a helyét a Hold mögött). A Föld viszont ma csak a Hold antiumbrájában volt, ezért a napfogyatkozás sehol a Földön nem volt teljes, csak gyűrűs, vagyis a Hold beállt a Nap elé, de körben kikandikált mögüle a Napunk.
A Föld lakott területeinek legnagyobb része egyébként hozzánk hasonlóan lemaradt a gyűrűs napfogyatkozás teljes szépségéről, mivel azt csak Észak-Amerika, Oroszország és a sarkvidék egyes területein lehetett élvezni. A következő térképen piros ív jelzi, hogy az antiumbra hol húzódott a Földön. A kékre színezett részeken a fogyatkozás látható volt, de részleges napfogyatkozásnak látszott.

Honnan látszott a 2021. június 10-i napfogyatkozás?

Fogalommagyarázat:
Umbra (árnyék): a Hold árnyékkúpjának azon területe, ahonnét nézve a Hold teljesen kitakarja a mögötte levő Napot. Ez a kúp ma nem érte el a Földet.
Penumbra (félárnyék): a Hold árnyékkúpjának azon területei, ahonnét nézve a Hold kitakarja a Nap egy részét.
Antiumbra (ellenárnyék): a Hold árnyékkúpjának azon területe, ahonnét nézve a Nap körben kilátszik a Hold mögött. Ha az antiumbrába eső területről közelebb megyünk a Holdhoz, akkor bejutunk az umbrába, és a gyűrűs napfogyatkozás teljes napfogyatkozássá válik.

Végül néhány saját fotó, amit a csillagda udvarán készítettünk az egyesület naptávcsövével:

Az ábrák forrása:
https://images.app.goo.gl/CXiRyWaKM7vSkYin7
https://www.heavens-above.com/SolarEclipse.aspx?jdmax=2459375.94660477

Kinyit a csillagvizsgáló!