Közelebb hoztuk a Napot és Holdat a kókai Múzeumok Éjszakáján

Június 18-án késő délutántól estébe nyúlóan változatos programokon vehettek részt az érdeklődők Kókán a Civil házban, valamint a templom kertjében. A különböző táncos és zenés produkciók, valamint a kiadós kókai lencsegulyás mellett Egyesületünk is képviseltette magát. A rendezvény állandó programjaként a Civil ház elé települtünk ki néhány távcsővel.

A program első felében egészen napnyugtáig két távcsővel napbemutatás zajlott. A kisebb, lencsés telemator távcső végére egy Herschel prizmát, valamint egy ND3 és Solar Continuum szűrőt rögzítve remek rálátás nyílt a Nap felszínére, aminek középső tájékán egy szép napfolt volt megfigyelhető. A napfoltok a Nap felszínének olyan területei, melyek annak 4700 fokos hőmérsékleténél néhány száz fokkal hűvösebbek, ezáltal kevésbé sugároznak, mint a környezetük, így kevésbé fényesek. Emiatt a kontraszthatás miatt kicsi, sötét foltoknak tűnnek, amik valójában nem is annyira kicsik, hiszen a Föld átmérőjével összevethető nagyságú területek a Napon. A másik távcső egy speciális Lunt naptávcső, mely egy igen szűk, vörösben lévő hullámhosszon ereszti át a fényt. Ez azért érdekes tartomány, mert ezáltal a Napnak a külsőbb részei is láthatóvá válnak, mint például kisebb-nagyobb protuberanciák, azaz olyan napanyagcsomók, amik kidobódnak a felszínről, majd a Nap gravitációs hatása miatt a mágneses erővonalak mentén visszahullanak a felszínére. Jelenleg azonban még egészen csendes a Napunk, így ehhez hasonló látványosságokra még várnunk kell egy kicsit.

Napnyugta után lekerültek a szűrők, a Herschel prizma, a naptávcső is nyugodni tért, és a telematorral, illetve egy 200/1200 GOTO Dobsonnal folytattuk a június közepi égbolt felfedezését. Egy lelkes kis csapat kiszúrta a ragyogó Vénusz bolygót a fák felett, így megtekintettük a szépség és szerelem istennőjéről elnevezett szomszéd bolygónk fényes korongját is. Ezután az este hátralévő részében az első negyed környékén járó Hold uralta a porondot. Már a kék égen is szépen látszottak a fény-árnyék határon lévő krátercsipkék, valamint a “tengerek”-nek nevezett sötétebb, sík területek. Ahogyan sötétedett, egyre kontrasztosabbá vált a Hold, és egyre látványosabb volt, ahogyan a napsugarak bizonyos krátereknek csupán a peremét, illetve a középpontjukban található kis krátercsúcsokat világítják meg, míg a további részek sejtelmes homályba borulnak. A sötétedéssel együtt elérkezett a Szent Iván éji tűzgyújtás is, a templommal szemben lévő réten csinos csokorba kötött máglya lobogott. A szikrák és pernyék megannyi apró, narancsvörös csillagként úsztak az ég felé. A nyári napforduló előtt voltunk pár nappal, amikor a leghosszabbak a nappalok és legrövidebbek az éjszakák, s bár csillagfényből most kevesebb jutott, a Naprendszerünk látványos égitestjeit így is sok-sok érdeklődőhöz sikerült közelebb hoznunk.