A déli égbolt gyönyörű meglepetése lett a hosszú csóvájú Leonard-üstökös

A napközelsége felé közeledő Leonard-üstökös fényes és látványos csóváival kápráztatja el a déli félteke lakóit.

2021 első üstökösére Greg J. Leonard, az arizonai Hold- és Bolygókutató Laboratórium (LPL, Tucson, AZ) tudományos főmunkatársa bukkant rá a Catalina égboltfelmérő program (Catalina Sky Survey) keretében 2021. január 3-án, a Mount Lemmon Obszervatórium (Santa Catalina Mountains, Arizona) 1,5 méteres tükrös távcsövével készített CCD-felvételeken.

A Leonard-üstökös 2022. január 3-án, vagyis egy évvel a felfedezése után lesz napközelben, 0,61 CSE-re központi csillagunktól. Ez azt jelenti, hogy az üstökös a Vénusz pályájához képest kicsit beljebb lesz napközelben, de pályája perihéliuma a bolygó közel kör alakú pályájához közel van (a Vénusz-pálya félnagytengelye 0,72 CSE). Az üstökös pályasíkja 132,7 fokos szöget zár be a Föld pályasíkjával, az ekliptikával. (A pályaszámítók 90 fok feletti szöggel jelölik, ha az égitest retrográd, azaz a Föld keringési irányával ellentétes irányban járja körül a Napot.) A Leonard-üstökös az Oort-féle üstökösfelhőből érkezett, és a mostani napközelsége után várható, hogy hiperbola pályán el is hagyja majd a Naprendszert.

A C/2021 A1 (Leonard) üstökös látszó égi útja a csillagos égen a januári felfedezésétől 2022. december elejéig a Canis Venatici (Vadászebek) csillagképtől az Ursa Maior (Nagy Medve) csillagképen át a déli égbolt Microscopium (Mikroszkóp) csillagképig (Seiichi Yoshida).

A NASA JPL adatai szerint a Leonard-üstökös 2021. december 12-én került földközelbe, amikor 0,233 CSE-re (34,9 millió km-re) volt bolygónktól, és az égen az Ophiuchus (Kígyótartó) csillagképben tartózkodott. A földközelsége után december 17/18-án az üstökös a Vénusz közelében száguldott el a napközelsége felé közeledőben és a porcsóvája apró porszemcséi bekerülhettek a bolygó légkörébe.

A nap- és földközelsége felé közeledő Leonard-üstökös fényessége és aktivitása 2021 augusztusában lehetővé tette, hogy amatőrcsillagászati távcsövekkel felvételek készülhessenek a még távoli halvány ködpamacsról. Azonban november-decemberben már a csóvái is egyre látványosabbá váltak és világszerte sok szép asztrofotó készült a csóvás égi vándorról.

Nem csak földi teleszkópokkal, hanem űrtávcsövekkel is készültek felvételek a Leonard-üstökösről a földközelsége környékén. A kínai Origin Space űr-erőforráskutató Yangwang-1 (Look Up 1, vagyis “Felfelé néző”, “Kereső”), a földközeli aszteroidákra vadászó mesterséges holdja kis űrtávcsövével 2021. december 12-én készített felvételt a Leonard-üstökösről és a sarki fényekről.

*A földközelben levő Leonard-üstökös és a sarki fények a Yangwang-1 kínai mesterséges hold 2021. december 12-én készített felvételén (Origin Space, Peking, Kína).*

Bolygóközi űrszondák is megfigyelték távolról a Leonard-üstököst, mint például 2021. december 14-én a NASA STEREO-A (Solar Terrestrial Relations Observatory) napmegfigyelő bolygóközi szonda SECCHI (Sun Earth Connection Coronal and Heliospheric Investigation) kamerái és koronográfjai készítettek felvételeket az üstökös plazmacsóvái és a bolygóközi térben terjedő napszélplazma kölcsönhatásáról. 2021. december 17-19-én az ESA/NASA Solar Orbiter (SolO) napmegfigyelő bolygóközi szonda is felvételeket készített a csóvás üstökösről, ami a Merkúr és Vénusz társaságában látszik a képeken.

A NASA STEREO-A űrszondája felvételeiből összeállított animáció:

A C/2021 A1 (Leonard) üstökös látszó mozgása a NASA STEREO-A napmegfigyelő bolygóközi szonda SECCHI/HI-2 kamerája által 2021. december 14-én készített felvételekből összeállított animáción. Az üstökös plazmacsóvája és a napszélplazma kölcsönhatása következtében a csóva megnyúlik, hullámzik és a vége egy kisebb része le is szakad a többi részétől (Karl Battam, USNRL, SOHO/LASCO, B. Gallagher, NRL, Twitter 2021.12.16.)

Az ESA/NASA Solar Orbiter szondája felvételeiből összeállított videó, ami eredetiben itt is megnézhető:

A csóvás Leonard-üstökös, Merkúr és Vénusz látszó mozgása a csillagos égi háttérhez képest 2021. december 17-19. között az ESA/NASA Solar Orbiter bolygóközi napkutató űrszonda felvételeiből összeállított videón – Comet Leonard, Venus & Mercury captured by Solar Orbiter – VideoFromSpace, ESA, NASA – 2021. december 21 – 01m03s (YouTube).

A Leonard-üstökös a maximális fényességét a földközelsége körüli napokban érte el és “hozta” az előrejelzett +3/+4 magnitúdó látszó fényességet. Az alábbi ábra az előrejelzett fénygörbét és ahhoz elég jól illeszkedő megfigyelt fényesség értékeket mutatja.

A Leonard-üstökös előrejelzett fénygörbéje (folytonos vonal) és az ahhoz jól illeszkedő megfigyelési pontok (látszó magnitúdók) 2021. szeptember 1-től december végéig. A pontok szórása a különböző megfigyelők, műszerek és különböző fényesség meghatározási módszerek miatt van (Seiichi Yoshida).

A Leonard-üstökös a földközelsége után az Ophiuchus (Kígyótartó) csillagképben látszott a Földről, majd karácsonytól már a déli égbolton a Microscopium (Mikroszkóp) csillagképben tartózkodik. December végén az északi félteke megfigyelői számára sem volt teljesen lehetetlen az üstökös megfigyelése, de a napnyugta utáni alkonyati horizonthoz való közelsége szinte lehetetlenné tette a megpillantását. Az északi féltekéről például a Földközi-tenger vidékéről, a Kanári-szigetekről, Hawaii-szigetekről vagy az Egyesült Államok déli államaiból (l. alábbi térkép a texasi Dallasból való láthatóságát mutatja) kísérelhető meg a Leonard-üstökös megfigyelése a napközelsége közelében december-január fordulóján.

A Leonard-üstökös látszó mozgása a csillagos égi háttérhez képest 2021. december 25. és a 2022. január 3-i napközelsége között. Az üstökös a Microscopium (Mikroszkóp) és Déli Hal (Piscis Austrinus) csillagképekben tartózkodik ebben az időszakban. A látóhatár feletti magassága függ a megfigyelő (ez esetben a texasi Dallasból) földrajzi szélességétől (Sky and Telescope online, 2021.12.25.).

Az északi féltekéről (pl. Hawaii-szigetekről) az alkonyati égen a Leonard-üstökös a Vénusz bolygó és egy égi “vörös lidérc” társaságában látszott a Gemini Obszervatórium felhő-fedettséget fényképező (felhőkép) kamerájával készített felvételeken. A “vörös lidérc” (ködfénykisülés) magaslégköri fényjelenség, rövid élettartamú felvillanás. 30–40 km-es magasságban és felette a földi légkör össztömegének kb. 1%-a található, a nyomás a tengerszinten mértnek 1/100 000–ed része. Nagyobb villámkisülések után a zivatarfelhő fölött rövid ideig elektromos tér alakulhat ki, amelynek az erőssége kisebb légsűrűség mellett lokálisan meghaladhatja a légköri kisülés létrejöttéhez szükséges kritikus értéket. Ekkor jöhet létre vörös lidérc.

A Leonard-üstökös (balra), a fényes Vénusz bolygó (középen), valamint egy mély-vörös színű égi lidérc (balra lent) a hawaii-szigeteki Mauna Kea csúcsán lévő Gemini Obszervatórium felhőkép készítő kamerája felvételén (Frankie Lucena, Gemini Obszervatórium).

A déli féltekéről (pl. Chiléből, Dél-Afrikából) megfigyelők számára december végétől kedvezőbb az üstökös láthatósága, bár a Nap közel van az égen és a napközelsége időszakában csak rövid ideig lehet észlelni, fotózni.

A Leonard-üstökösről 2021. december 21-én Michael Jäger által készített felvételekből összeállított animáció az üstökös látszó elmozdulását szemlélteti a csillagos égi háttérhez képest, valamint az ioncsóva szálas szerkezetét, illetve a szélesebb porcsóvát mutatja (jobbra). A megfigyelés egy Namíbiában levő, távolról vezérelhető teleszkóppal történt (Lukas Demetz és Michael Jäger, 8″ f/3 Veloce teleszkóp, QHY600 kamera, Hakos farm Namíbia).

Figyelemre méltó, hogy mintegy 36 fok (!) látszó hosszúságúra megnőtt a csóvája.

*A Leonard-üstökös hosszú csóvája a Nagy Göncöl, a Nagy Medve (Ursa Maior része)*
látszó hosszúságát is elérte 2021. december 22-én, de akkor már az üstökös a déli égbolton látszott. A bal oldalon az égi koordináták (rektaszcenzió órákban és deklináció fokokban)
hálózata látszik az üstökössel, a jobb oldali képen csak az üstökös és a csillagos égi háttér látszik. A felvételt Daniele Gasparri készített Chilében az Atacama régióból, egy 105 mm-es Sony objektívval 44×30 másodperces expozíciós idővel.

A Leonard-üstökös ioncsóvájának részletei jól látszanak a színes felvételen, amelyet Lukas Demetz és Michael Jäger készített 2021. december 24-én egy 8″-es (20 cm-es) f/3 Veloce teleszkóppal (QHY600 kamera) 3×4 perces (RGB) felvétel összekombinálásával. A távműködtetésű teleszkóp a Hakos farmon van Namíbiában (Michael Jäger és Lukas Demetz).

Egyébként a csóva látszó hossza függ a megfigyelőtől való távolságtól, a rálátási szög változásától, az optika és detektor látómezejétől, az alkalmazott expozíciós időktől, illetve a földi légköri átlátszóságtól.

Az üstökös ioncsóvájának egy leszakadását mutató szerkezeti “ugrás” jól látható Gerald Rhemann felvételén, ami egy Namíbiában működő teleszkóppal készült.

A Leonard-üstökös ioncsóvája mentén megfigyelhető szakadásra utaló zavar (a körön belül) jól látható Gerald Rhemann 2021. december 25-én készült felvételen, ami a Tivoli farmon (Namíbia) működő ASA 12″-es (30 cm-es) f/3,6 asztrográffal, ASI6200 kamerával 4×100 másodperces (LRGB) expozícióval készült (Gerald Rhemann).

Karácsony másnapján, 2021. december 26-án Lukas Demetz és Michael Jäger által a Namíbiában működő távirányítású teleszkóppal készített felvételekből összeállított mozaikképen a Leonard-üstökös ioncsóvájának hullámszerű zavarai jól látszanak.

A Leonard-üstökös ioncsóvájában terjedő zavarok a bolygóközi térben terjedő napszélplazmával való kölcsönhatás következményét, az ioncsóva szétszakadását mutatják a Lukas Demetz és Michael Jäger által december 26-án készített felvételekből összeállított mozaikképen. A felvételek a Namíbiában elhelyezett teleszkóppal készültek (Lukas Demetz és Michael Jäger, Sky and Telescope online, 2021.12.25.).

A Leonard-üstökösről 2021. december 26-án Dr. Sebastian Voltmer készített felvételen az ioncsóva hullámos szerkezete, zavarai és szakadása jól megfigyelhető. Az üstökös a horizont közelében látszott La Palmáról (Kanári-szigetek) (Sebastian Voltmer, Twitter, SeVoSDpace, 2021.12.27.).

A Leonard-üstökös fotografikusan nyomon követhető csóvájának hossza elérte a 36 fokot La Palmán (Kanári-szigetek) Jan Hattenbach által készített
felvételen.

*A Leonard-üstökös addigi rekord hosszúságú, mintegy 36 fokos csóvája*
Jan Hattenbach (La Palma, Kanári-szigetek, 2300 m tengerszint feletti magasságban) 2021. december 26-án egy 50 mm-es f/4 objektívű kamerával, ISO 3200 érzékenységgel, 180 s expozíciókkal készített mozaik-felvételén (Jan Hattenbach, Twitter, 2021.12.27.)

Az alábbi képen a hosszú csóvájú Leonard-üstökös csillagos égi hátterének azonosításához a csillagképek és más égi objektumok be vannak jelölve.

A Leonard-üstökös mintegy 36 fok hosszú csóvája és a csillagos égi háttér csillagképei és egyéb objektumai Jan Hattenbach (La Palma, Kanári-szigetek) december 26-i felvételén (l. előző képet is) (Twitter, Jan Hattenbach, 2021.12.27.).

Egyébként a Leonard-üstökös felfénylését (fényesség-kitörését) is megfigyelték, ami a Nap felé közeledő üstökösöknél nem ritka jelenség. Azonban az ilyen kitörések az üstökösmagról hirtelen kiáramló gáz- és poranyagra utalnak, ami vagy csak egy epizódszerűen nagyobb anyagvesztést jelent és a magja egyben marad, de sokszor az üstökösmag szétesésének az előjele is lehet. Az üstökös 2022. január 3-i napközelsége környékén nem lenne meglepő, ha a magjában szétesési folyamatok is beindulnának. Mindenesetre izgalommal várjuk a Leonard-üstökös napközelsége utáni megfigyelési eredményeket.

forrás: csillagaszat.hu