A Tabulae Rudolphinae címlapja – II. rész
Kepler születésnapján, december 27-én sorozatot kezdtünk a 16-17. század legnagyobb csillagászának emlékére. Johann Kepler előtt azzal tisztelgünk, hogy bemutatjuk egyik legfontosabb művének, a Rudolfi táblázatoknak, latin címén a Tabulae Rudolphinaenek rejtélyes és egyben rejtvényes címoldalát.
Az első részben áttekintettük, hogy miért volt fontos mű a csillagászat történetében a Tabulae Rudolphinae, illetve a cikk végén belenézhettünk a szerző szomorú tekintetébe, hiszen Kepler az olvasóra szegezett szemmel üldögél Uránia templomának alapzatán. (Hogy miért volt szomorú Kepler? A sülysápi csillagda számára készített önéletrajzi videójából kiderül.) Kezdjük a vizsgálatunkat a templom legfeltűnőbb jegyeinek áttekintésével.
Az oszlopok…
Első ránézésre az építmény klasszikus görög–római templomokra hasonlít, azonban kicsit alaposabban megvizsgálva észrevehetjük, hogy a templom tetejét különböző korból származó, különböző fejezetű oszlopok tartják, amelyek a valóságban soha nem kerülhettek volna egymás mellé. Kepler azonban mégis egy épületben helyezte el őket. Miért?
A kezdetek
Az oszlopok a csillagászat tudományának fejlődését jelképezik: a templom hátsó részében a kezdetekre egyszerű, hántolt fatörzsek utalnak, majd durván faragott kváderkövekből rakott két oszlop következik. Az egyik fatörzs előtt álló fríg sapkás csillagász és a kváderkövek segítenek megfejteni a metaforát, bár a templom hátsó részében az idő és a tér különböző síkjai összecsúsznak: a fatörzsek a legkorábbi civilizációkra, a kövek az egyiptomi és a mezopotámiai csillagászokra utalhatnak, míg a fríg sapka azokra a görög tudósokra, akiknek a nevét Kepler nem emelte ki, és akik az első megnevezett csillagász, Metón előtt, tehát valamikor Kr. e. 500 előtt éltek. A sapkás csillagász pusztán a kezét használja az ég szemléléséhez, semmilyen segédeszköze sincs, és a kép többi szereplőjével ellentétben feljegyzéseket sem készít. Az ábrázolás azonban túloz, hiszen Kepler tudta: a mezopotámiai csillagászok rengeteg feljegyzést készítettek különböző égitestek ciklusairól, továbbá a bolygók mozgásáról, és tőlük eredt a 60-as számrendszer is, amit a szerző az egész Tabulae Rudolphinaeban használt.
A szemmértékkel észlelő fríg sapkás csillagász az asztronómia kezdeteit, az egyiptomi és a mezopotámiai kort, illetve a legkorábbi görög tudósok idejét jelképezi
A legkorábbi időket jelképező oszlopokról nem csupán a csillagászati segédeszközök hiányoznak: nem látunk neveket sem. Pedig a középkorban név szerint ismertek mezopotámiai csillagászokat: az ókori görög és római forrásokban meg voltak említve néhányan: Kidinnu, Naburimannu, Szudinesz (utóbbi hellénisztikus kori, tehát a fríg sapka által megidézett korban élt). Ezek a nevek a hátsó oszlopokra kerülhettek volna fel, de nem látjuk őket – és nem azért, mert kifelé néznek a templomból, hiszen az oldalsó oszlopokon levő nevek is felénk néznek, nem kifelé a körből.
A nagy elődök
A legkorábbi időket jelképező oszlopok után a templom két oldalán négy kidolgozottabb téglaoszlop következik. Ha Kepler a történeti hűségre törekedett volna, a görög csillagászat névvel említett mestereihez (később mindegyikükről lesz szó: Metón, Aratosz, Hipparkhosz, Ptolemaiosz) a tégla- helyett jobban illettek volna az előrébb látható dór, illetve korinthoszi jellegű oszlopok. Azonban az ókori építészet két legszebb, a templom elején álló oszlopát középkori (Kepler idejéből nézve kis jóindulattal kortársnak nevezhető) csillagász, Kopernikusz és Brahe kapta. Megfigyelhetjük, hogy ez a két oszlop kevert stílusú: az oszlopok simák, tehát a római oszlopokra hasonlítanak, fejezetük viszont görögös – és teljesen különböző. Kepler a díszítéssel tette világossá, hogy Kopernikusz és Brahe közül ki állt a másik felett: az ábrázolás szerint a jobb oldali Brahe, aki gyönyörű, korinthoszi fejezetű oszlopra támaszkodik, miközben Kopernikusz egy dór fejezetű oszlop tövében ül.
Az időben előre haladva az oszlopok egyre kidolgozottabbak, és az előtérben levő haton nevek is olvashatók
Balra elöl dór, jobbra elöl korinthoszi fejezetű római oszlop, hátul pedig egyszerű fatörzsek. A dór oszlop alatt ül Kopernikusz, a korinthoszi alatt áll Brahe
…és a padló
A padlón láthatók a templom középpontjából az egyes oszlopokhoz húzott vonalak, és mindegyik vonalon egy-egy állatövi csillagkép jele. Tulajdonképpen innét tudjuk, hogy a templomnak 12 oszlopa van, hiszen a perspektíva miatt két hátsó-oldalsó oszlop egyáltalán nem látszik.
Megfigyelhetjük még, hogy a két első oszlop eltakarja a Rák és az Oroszlán csillagkép jelét, jobbra és hátul pedig a Skorpió, a Nyilas, a Bak és a Vízöntő jele van takarásban. A hat nem látható jel közül a Rák és az Oroszlán másutt igen hangsúlyos helyzetben jelenik meg a képen, a Vízöntő, a Bak és a Nyilas pedig az oszlopokra akasztott egyik csillagászati eszközön bukkan fel. Kepler megtehette volna, hogy akár Kopernikusz, akár Brahe oszlopához azt a csillagképet rendeli hozzá, amikor az adott tudós született, azonban a szerző nem élt ezzel a lehetőséggel.
Végül térjünk ki a Nap helyzetére. Ezt a stilizált árnyékokból tudjuk kikövetkeztetni: Hipparkhosz oszlopa rövid árnyékot vet a padlón levő Ikrek csillagkép jelére, vagyis ha kompiláljuk az információkat, akkor első látásra kísértésbe eshetnénk, hogy azt mondjuk: ismét megfejtettük Kepler egyik képrejtvényét, mivel a Nap az ábrán az Ikrek csillagképben delel, tehát a képen verőfényes júniusi vagy júliusi nap van. Az árnyékok ábrázolása azonban annyira stilizált, hogy komolyabb következtetések levonására nem alkalmas, hiszen ha a Nap valóban delelne az ábrán, akkor árnyékba borítaná az épület belsejét a templom teteje. Amivel a következő részben foglalkozunk.
Az állatövi jegyek és néhány csillag rajza a padlón. Az oszlop rövid árnyéka az Ikrek jelére vetül, vagyis a Nap az Ikrekben delel
