Ketten a „három K”-ból
Gagarin repülésének 60. évfordulója alkalmából két előadás is elhangzott az ENSZ ülésszakon, az egyikben a szovjet űrkutatás hőskorának két legendás alakjára emlékeztek.
Az ENSZ Világűrbizottság Tudományos és Technikai Albizottsága (COPUOS STS) 2021. április 19–30. között tartotta 58. ülésszakát. A járványhelyzet miatt az ülésszak a szokásos februári időpont helyett áprilisra tolódott, és hibrid formában (nagyobb részben online) tartották meg. Ennek ellenére a küldöttségek több tucat szakmai előadást mutattak be az ülésszak napirendjéhez kapcsolódó és aktuális témákban. Szokás szerint ezek közül néhányat olvasóinkkal is megismertetünk.
Az Albizottság ülésszakán Mihail Marov, az Orosz Tudományos Akadémia tagja tartott előadást Gagarin évfordulója alkalmából, de nem elsősorban Gagarinról, hanem – mint az előadás címében olvasható – a szovjet gyakorlati kozmonautika két alapító atyjáról, Szergej Pavlovics Koroljovról és Msztyiszlav Vszevolodovics Keldisről. Gagarin repülésének történetével és körülményivel portálunkon részletesen foglalkozott Schuminszky Nándor és dr. Gál Gyula az 50. évforduló alkalmából megjelent cikksorozatukban (lásd lent), Marov akadémikus előadása viszont elsősorban azért figyelemre méltó, mert néhány kevéssé ismert, korabeli fényképet is bemutatott.
Msztyiszlav Vszevolodovics Keldis és Szergej Pavlovics Koroljov. (Kép: UN COPUOS-STS előadás)
Mint Marov elmondta, Keldis és Koroljov a szovjet tudomány és technika azon kiemelkedő tudósai közé tartozott, akiket (Igor Vasziljevics Kurcsatovval együtt, aki az atomprogramban éppoly jelentős szerepet játszott, mint előbbiek az űrprogram sikerében) csak „három K”-ként említett. Koroljovról közismert, hogy sokáig a nevét is titokban tartották, és csak „Főkonstruktőrként” említették, ennek analógiájára Keldist „Főteoretikusnak” nevezték. Mindkettejük munkásságának elméleti előfutárai Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij, Jurij Vasziljevics Kondratyuk és Fridrih Arturovics Cander voltak.
Koroljov vezetésével működött a Főkonstruktőrök Tanácsa. (Kép: UN COPUOS-STS előadás)
A szovjet rakétatechnika története az 1930-as években kezdődött, majd a háború után az 1946-ban alapított, és Koroljov vezetésével működő OKB-1 (Опытное конструкторское бюро) Kísérleti Tervezőirodában folytatódott, ahol előbb az R-1 – R-5 folyékony hajtóanyagú rakétákat fejlesztették, majd az R-7 többlépcsős interkontinentális ballisztikus rakétát, amely képes volt nukleáris töltettel tengerentúli ellenséges célpontok elérésére is, és teljesítményének köszönhetően űrkutatási hordozórakétaként is alkalmazható volt. Ugyancsak 1946-ban Keldis a háború előtt alapított Rakétakutató Intézet (NII-1, ma: Keldis Kutatóközpont) vezetője lett, ahol rakétahajtóművek komplex vizsgálata mellett elméleti gázdinamikával, égéselmélettel, hiperszonikus aerodinamikával, a többlépcsős rakéták stabilitásának problémáival, a vákuumban történő hőátadással és hasonló kutatásokkal foglalkoztak. Mindezek eredményeként a Burja projekt keretében interkontinentális szuperszonikus nukleáris rakétát fejlesztettek, amellyel sikeres repülési tesztet is végeztek. Keldis emellett a Sztyeklov Matematikai Intézet alkalmazott matematikai osztályát is vezette.
Keldis és Koroljov az űrrepülőtéren. (Kép: UN COPUOS-STS előadás)
Az 1950-es évek közepén a két műhely közötti alkotó együttműködés és vezetőik személyes barátsága jelentősen hozzájárult a kozmonautika fejlődéséhez. Koroljov irányításával az OKB-1-ben elkészültek az első mesterséges hold tervei. A rakétafejlesztést a Koroljov vezetésével működő Főkonstruktőrök tanácsa irányította, amelynek V. P. Glusko, V. P. Barmin, N. P. Piljugyin, M. S. Rjazanszkij és V. I. Kuznyecov voltak a tagjai. Eközben a Sztyeklov Matematikai Intézetben Keldis vezetésével az űrrepülés elméleti problémáit vizsgálták, elsősorban a Föld körüli pályák űrdinamikáját. Keldis vezette az első műhold indítását előkészítő bizottságot (amely később Űrkutatási Tudományos és Technikai Tanácsként működött). A két műhely együttműködése fektette le az elért jelentős eredmények alapjait.
Koroljov és Keldis, valamint Leonyid Vasziljevics Szmirnov, a védelmi technológiai állami bizottság alelnöke és Kirill Szemjonovics Moszkalenko marsall, a Hadászati Rakétacsapatok főparancsnoka a start előtt elbúcsúznak Gagarintól a bajkonuri űrrepülőtéren. (Kép: UN COPUOS-STS előadás)
Gagarin sikeres űrrepülése után, illetve Koroljovval. (Kép: UN COPUOS-STS előadás)
Előadása befejező részében Marov akadémikus összefoglalta a szovjet kozmonautika első évtizedeinek legfontosabb eredményeit. Elkezdődött a ma összefoglalóan űridőjárásnak nevezett jelenségek kutatása, így a Föld körüli térség, a magnetoszféra és a Nap–Föld fizikai kapcsolatok vizsgálata. 1959-ben lefényképezték a Hold túlsó oldalát, a hatvanas években sima leszállást hajtottak végre a Holdon és szondát állítottak Hold körüli pályára. Végrehajtották az első űrrepülést, az első női űrrepülést, az első űrsétát és elkészült a későbbi űrállomások prototípusa. Jelentős eredményeket értek el az űrbiológia és űrorvostan területén, ami lehetővé tette a hosszú távú emberes űrrepüléseket.
Koroljov és Keldis egyaránt lelkes híve volt a Hold és a bolygók kutatásának, bár sok kudarc árán, de kifejlesztették az ehhez szükséges technológiákat. Mindamellett, mint az előadásban is elhangzott, a Szovjetunió alulmaradt az USA-val a Hold meghódításáért folytatott versenyben. Ugyanakkor a szovjetek „aszimmetrikus választ” adtak az elszenvedett vereségre, mert talajmintát hoztak a Holdról, sikerrel működtettek két Lunohod holdjárót a Holdon, valamint sikeres küldetéseket hajtottak végre a Vénuszhoz és a Marshoz. Utóbbiak megvalósításában jelentős szerepet játszott Georgij Nyikolajevics Babakin, aki 1965-től 1971-ben bekövetkezett haláláig a Lavocskin Tervezőintézet főkonstruktőre volt.
