Az NGC 4151 és vidéke
Galaxisok egész sokasága érhető el a tavaszi égbolton, óriási számukhoz képest azonban meglepően alulreprezentáltak asztrofotós körökben. Asztrofotografikus szemezés Szauron szemével.
Kiss Péter, Törökkoppány
Amennyire csillagszegény a tavaszi ég halvány csillagképe, a Canes Venatici (Vadászebek), ugyanannyira gazdag galaxisokban. Az égterület leglátványosabb csillagvárosa az M51, az Örvény-galaxis, amelynek elég kimondani a nevét, máris megjelenik lelki szemeink előtt a jól ismert örvénylés.
Az NGC 4151 jelű galaxist (a képen lent, a narancssárga csillag mellett) még William Herschel fedezte fel 1787-ben. A mintegy 5 millió fényévre elhelyezkedő csillagváros nem túlságosan fényes, 11,5 magnitúdós. A csillagváros Seyfert típusú spirálgalaxis, magja aktív, feltűnően fényesebb a spirálkaroknál. A rendszer középpontjában szupernagy tömegű fekete lyuk foglal helyet, de vannak, akik azt feltételezik, hogy a kettős fekete lyukkal állunk szemben, egy 40 millió és egy 10 millió naptömegű komponens keringhet egymás tömegközéppontja körül. Kinézete alapján a Szauron szeme nevet kapta ez a csillagváros. A felvétel másik feltűnő galaxisa a középen fent látható horgas spirálgalaxis, az NGC 4156. Az SBb típusú rendszer távolsága mintegy 300 millió fényév, átmérője nagyjából megegyezik a Tejútrendszerével.
Búcsú a galaxisoktól, ezt a címet is adhattam volna. Hihetetlen módon májusban is volt három fotózásra alkalmas éjszaka, így az áprilisban megkezdett témát sikerült befejezni. Nem a szokásos galaxisokat akartam fotózni, valami különlegesebbre fájt a fogam, hiszen az új 250/1000-es Newtont nem próbálhattam ki akármin.
