Galaktikus „erőmű”

A Hubble-űrtávcső képén látható NGC 3254 első pillantásra egy szokványos spirálgalaxisnak tűnik.

Az alábbi látványos színes képet az ikonikus űrteleszkóp – amely nemrég azzal került be a hírekbe, hogy egy számítógépes hiba kijavításának idejére le kellett állítani a megfigyelési programját – WFC3 (Wide Field Camera-3) nevű műszerének felvételei alapján készítették. A WFC3 képes nem csak a látható, de az ibolyántúli és a közeli infravörös fény tartományában is méréseket végezni. Ehhez a kompozit képhez most látható és infravörös felvételeket használtak.

Az NGC 3254 katalógusjelű, a Kis Oroszlán csillagkép irányában látszó, tőlünk nagyjából 120 millió fényév távolságban levő galaxis a Hubble-űrtávcső WFC3 műszerének képén. (Kép: ESA/Hubble & NASA, A. Riess et al.)

A korongját számunkra némileg oldalnézetben mutató NGC 3254 spirálgalaxis különlegessége a centrumában található: egy az általában megszokottnál sokkal fényesebb mag. A különösen aktív központi magja miatt az NGC 3254 az ún. Seyfert-galaxisok közé tartozik. A központi részből jövő sugárzási teljesítmény összemérhető azzal, amit a teljes galaxis csillagai produkálnak.

A Seyfert-galaxisok igazából nem is túl ritkák. Nagyjából minden tizedik galaxis tartozik ebbe a típusba. Az aktív galaxismagok közepén egy szupernagy tömegű (vagyis sok millió vagy akár milliárd naptömegnyi) fekete lyuk található. A hatalmas teljesítményük forrása pedig a környezetükből befogott, körülöttük örvénylő és felforrósodó anyag, amelynek tömegét egész jó – a csillagokban folyó atommagfúzióét lényegesen meghaladó – hatásfokkal alakítják át energiává. A Seyfert-galaxisok magjainál egyébként léteznek még tekintélyesebb „galaktikus erőművek” is, azok a kvazárok.