IV. Bartos Pál emléktúra a “Naprendszerben”

Élménybeszámoló a IV. Bartos emléktúráról !

A nyári sülyi tábor utolsó napjaiban azon kezdtem el gondolkozni, hogy jó lenne visszajönni a következő nyári tábor visszatérni ide. Felmerült egy téli hétvége lehetősége is, de az túl messzinek tűnt.
Akkor halottam, hogy a tábor után három héttel lesz a Bartos Pál biciklis emléktúra. Már olvastam róla évekkel korábban is, az ott készült képeket is megnéztem, sok Sülyből, Berényből, Paléról ismerős arc köszönt róluk vissza.
Nem kicsit megrémisztett a 70km-es táv belengetése, de gondoltam, ha nem bírnám a távot, valahol majd visszafordulnék még a kidőlés előtt. Sikerült az elfoglaltságaimat úgy szervezni, hogy részt vehettem a túrán. Hogy a túra előtti reggelen ne kelljen otthon, Kecskeméten, horror korán felkelnem és Sülybe utaznom, pénteken elmentem a jászberényi szakkörbe, ahogy az utóbbi időben többször előfordult már. A szakkörön derült ki, hogy több berényi szakkörös is csatlakozik a Sülyi éjszakázáshoz. Nosza, hazamentek és összepakoltak a bátor túrajelentkezők, majd autóval összeszedtem őket és irány vettünk Sülysáp felé az éjszakában. Az estét ott töltöttük és nem túl későn lefeküdtünk aludni a csillagvizsgálóban. Korán felkukorékolt minket Anti, majd reggeli után az egyéni bicajok lettek kiválasztva, ki-ki a lehetőségek és ízlések között válogatva. Egy profi bringás csapat már fél kilenckor elindult. A mi csoportunk is gyülekezett, több környékbelivel megtámogatva. Még egy résztvevő érkezését megvártuk és kilenc órakor nyolcan elindultunk mi is.

Rajt előtti pillanatok a csillagvizsgálónál

A túra első része nem volt nehéz, némi földút után kimentünk a betonútra és Uri településig tartó 3 kilométer egészen kellemes volt. Ott megálltunk a Jupiter táblánál majd rövid pihenő után viszont jött a neheze, az emelkedő. Bizony ott többen is leszálltak a bicikliről, mert nem bírták a meredek domboldalakat. A mezőny nem szóródott szét, figyeltünk egymásra, a csoport eleje mindig időnként bevárta a lemaradókat. Mendéig eléggé elpilledtünk, van akinek az egyik emelkedő tetején meglátott kereszt jelentette számára a keresztutat is a túrán. Az üstökös táblánál elég jót pihentünk, átöltöztünk, vizet ittunk, készültünk a hátralévő szakaszokra. Hamarosan elindultunk tovább.

Mendén, a Hyakutake üstökös táblájánál.

A következő szakasz első része nem volt nehéz, de néhányan azért a földút melletti letarolt kukoricásban tekertünk, mert az a simaságával sztrádának tűnt. Ezután egy újabb emelkedős és lejtős, kissé homokos rész jött. Ekkor már egyértelmű volt, az elmúlt napok időjárása kedvezett nekünk, mert a homok a sok esőtől megfelelőn kemény lett a biciklizéshez, nem nagyon fogta meg a kerekeket. Nemsokára megálltunk a strázsahegyi kilátónál, ahol Monort és a környéket vettük szemügyre, nomeg a Ferihegyre leszállni készülődő és a felhők között bujkáló repülőgépeket. Rövid tekerés után a Neptunusznál, azaz a Kult pincénél tartottunk pihenőt, ahol ízletes limonádéval oltottunk szomjunkat.

Strázsa hegyi pincefaluban, a Neptunusz bolygónál.

Nem késlekedhettünk sokat, mert idő szorított minket. Monor településen belül úttesten és majd kifelé kövezett bicikliúton haladtunk tovább a Monorierdő melletti borászathoz, ahol a Plútó tábla található.

És végre elértünk a Plútóhoz!

Ott fújtuk ki magunkat eléggé kifulladva. Elkelt a pihenő az emelkedős rész után, pedig még durva rész következett. A déli harangszó elcsendesülése után jött a beharangozott nehéz rész. A nem túl távoli szőlősoroknál véget ért az emelkedő, majd Bénye település következett. Itt nagyon könnyű szakasz kezdődött, szép parkon suhantunk át majd a betonúton haladtunk nagyon jó tempóban és pihentetően. De a jó világnak hamar vége volt, mert a földútra tértünk át. Ott nagyon szép halastó mellett tekertünk el, de az egyik berényi szakkörös bringája miatt itt már némi műszaki kényszerpihenőt is be kellett iktatni a fáradt, lemaradozó részcsapatnak. Majd egy másik bringa adta be az unalmast, végül az élen haladókat az Uránusz tábla melletti vendéglőnél értük utol Gomba városában. Itt már nagyobb pihenőt kellett tartani, már rég túljutottunk a “nincs visszatérés” pontnál is: innen már nem érdemes visszafordulni. Fodor Anti ért utol bennünket, némi műszaki segítség és fagyizás után eléggé durva emelkedős résszel kezdődött a következő szakasz, majd egy hosszú lejtő után a hátsó tavakhoz értünk, ahol egyikünk nem igazán önszántából megmártózott a tóban. Szerencsére a pillanatnyi ijedelem után jókat derülve folytattuk utunkat egy nagy rétig, ahol ritka szép növényeket fotóztunk le, például az álomszép kikericset. Eléggé érződött a társaságon, hogy fáradt, egyre sűrűbben és sűrűbben álltunk meg pihenni és vizet inni. A tavak után jött a túra legnehezebb emelkedője, a társaság jó része már csak tolta fel a biciklit. A hosszú lejtős földút után a Tápióság település betonútjain haladtunk tovább, ahol egy erdős részen nagyon nehéz homokos út nehezítette előre haladásunkat. Itt bizony sűrűn kellett tolni a bringát, mert folyamatosan elnyelte a homok a lendületet, nem sok eső esett errefelé és a fák is felfogták a kevéske csapadékot. Ezen a részen már kezdett eléggé fájni a csuklóm és a térdeim, szinte csak vánszorogtam. A Szaturnusz bolygónál levő megállónál szinte az összes vizünk elfogyott és ott, Tápiószecsőn tanakodtunk, hogy a veszélyes, de könnyű betonúton haladjunk tovább kilométereket levágva vagy a túra eredeti útvonalát kövessük, ami hosszabb és nehezebb szakasz. Nem adjuk fel, döntöttünk és a nehezebb útvonalon mentünk tovább. Egy rövid bicikliutas rész után egy jól járható földútra kanyarodtunk, de a tempónk finoman szólva nem volt acélos. Eléggé le-lemaradoztunk, de tekertünk tovább. Végre beértünk Sülysápra, a Mars táblához, ami a helyi buszmegállónál volt. Érdekes módon a busszal rendszeresen utazó Jászberényiek évek óra itt szálltak fel a buszra, de a hátuk mögött levő táblát eddig nem vették észre. Utolsó, egyben a legnehezebb nekirugaszkodás következett, mert a betonúttól fel kellett tekerni a macskaköves meredek úton a csillagvizsgálóig. Váltakozva tekertük és toltunk a drótszamarat de végül is mindenki beért a kiinduló pontba, ami egyben a végcél is volt, a Sülysápi Csillagvizsgálóba. Jól megérdemelt pihenőnket a túra érdekes eseményeinek felidézésével illetve finom almás pite és szőlő elfogyasztásával töltöttük. Miután visszanyertünk valamennyit az erőnkből, fáradtan de boldogan elbúcsúztunk házigazdáinktól és a mégoly biztatóan derült égbolt ellenére hazafelé vettük az irányt.
Jövőre újra megpróbáljuk!

Szöllősi Attila